A történész nem először és vélhetően nem utoljára botránkoztatja meg az erős nemzeti mitológián nevelkedett román olvasóközönséget. Első munkája, a Történelem és mítosz a román köztudatban olyan erősre sikeredett, hogy a nacionalista oldal azonnal ki akarta rekeszteni a társadalomból. Ez azonban mindmáig nem sikerült nekik, mivel a szerző időközben egyre nagyobb népszerűségre tett szert hazájában és azon kívül.
A Cser Kiadó jóvoltából most magyarul is megjelent Vesztesek és győztesek című művében még nagyobb fába vágja fejszéjét, mikor teljesen átértékeli az egész huszadik századi európai történelmet, benne a magyar és a román nemzet kapcsolatát is. A könyvet Tibori Szabó Zoltán fordította magyarra, aki szerint Boia műve illeszkedik eddigi alkotásainak a sorába: nemcsak leírja az eseményeket, hanem azok hátterét is kutatja, miközben mindenféle szégyenérzés nélkül leplezi le az emberi motívumok és társadalmi jelenségek kicsinyességét vagy éppen véletlenszerűségét.
A mű hangvétele rendkívül könnyed, a szerző olvasmányosan lavíroz a történelmi események között, miközben nem tér el az eredeti céljától: új megvilágításba helyezni a jól ismert, a román nemzetépítés szempontjából meghatározónak számító történelmi eseményeket. Az első világháború, az abban vállalt román és német szerep, valamint a Párizs környéki békék és Erdély sorsa a főbb kérdések, amelyeket nagyító alá vesz a szerző. Boia erénye, hogy írásával nem akarja megváltoztatni a jelent, nincs a műnek semmilyen, a történelmet újraértelmező szándéka, és nem is szolgál alapul semmilyen nacionalizmushoz, legyen szó akár a magyar, akár a román oldalról – állítja a fordító. Azt is hozzáteszi, hogy a szerző ettől még rendkívül hasznosnak tartja a Monarchiát, mivel egy többnemzetiségű, nagy kelet-közép-európai államra ma is szükség lenne a térség stabilitása miatt. Nem titok, hogy ennek hiányára vezeti vissza a jelenlegi instabil viszonyokat a térségben, ahol a Monarchia helyén létrejött nemzetállamok máig nem tudtak érvényesülni Európában.
2015. 04. 17. (XIX/16)
