A vészkorszak idejéből hazánkban kevés napló maradt fenn. Ezek közül nyomtatásban Heymann Éva, Ecséri Lilla és Szabó Borbála feljegyzései jelentek meg. Az említett szövegeket fiatal lányok vetették papírra, míg Anna naplója egy különleges helyzetben íródott szöveg, hiszen egy kismama tollából származik.
Anna 1944. március 20-án, Magyarország német megszállásának másnapján, öt hónapos terhesen kezdte papírra vetni sorait. A szöveg finom, intelligens. Nem csapong, és egyáltalán nem szentimentális. Hihetetlenül józan sorok jellemzik az írót. A fiatalasszony mélyen vallásos ortodox zsidó családból származik. Felmenői több generáción keresztül ötvösök voltak. Édesapjának saját üzlete és műhelye volt a Kossuth Lajos utcában. Anna, az érzékeny művészlélek folytatta a családi hagyományt. Ötvösként ékszereket és tárgyakat tervezett és készített. Férjével később saját boltot nyitottak a belvárosban. Jó módban éltek a tágas, Dunára néző lakásukban, és egy kis nyaralójuk is volt a Sváb-hegyen. A Dévényi házaspár elsőszülöttje, Gábor 1944-ben már tizenhárom éves volt. Izgatottan várta, hogy kistestvére megszülessen.
Az igazi borzalom – sok más magyar zsidó családhoz hasonlóan – Dévényiéknél is 1944. március 19-én vette kezdetét, amikor a német katonák és tankok elözönlötték Budapestet. Pánikszerű félelem uralkodott el az üldözötteken. Az asszonyok hisztériás rohamot és sírógörcsöt kaptak, a férfiak agresszívak vagy teljesen passzívak lettek. Ebben a szorongatott helyzetben sokan megvetéssel néztek a várandós anyára. „Maga is jókor csinálja!” – jegyezték meg a kismama láttán.
2015. 10. 30. (XIX/44)
