A Néprajzi Múzeum időszaki kiállítása egyedülálló módon és első alkalommal mutatja be azokat a gyűjteményébe tartozó tárgyakat, amelyeket a 20. század elején a múzeum által megbízott kereskedők vagy később a zsidóság iránt érdeklődő kutatók gyűjtöttek össze. „A kiállítás célja, hogy a rendelkezésünkre álló tárgyak segítségével rekonstruálni tudjuk a második világháború előtt élő zsidóság életét a teljesség igénye nélkül” – mondta lapunknak Szarvas Zsuzsa, a kiállítás egyik kurátora. Az egy-egy, sokszor emblematikus tárgy köré csoportosuló konkrét történetek mozaikszerűen idézik fel az adott vidéki központ pezsgő életét.
Zsidó élet anno
A magyarországi zsidók jelentős része a 18. század végétől kezdve érkezett hazánkba. A különböző mesterségek meghonosítása és a kereskedelem révén megújulást vittek a falvakba és a városokba egyaránt. Bonyhádon például – ahol az első letelepült pipa-készítőket követve megjelentek a szűcsök, tímárok, üvegesek, cipészek, szabók, könyvkötők, aranyművesek, pékek, cipészek, majd nagyobb vállalkozások (gyárak) – az ország egyik legnépesebb zsidó közössége jött létre. A 19. században a zsidó lakosság létszá-ma már a település protestáns és katolikus lakóinak számát is meghaladta. Az 1867-es kiegyezés országosan is biztosította a teljes egyenjogúságot számukra, felszabadítva a zsidókban lévő kreativitást, alkotókészséget – tudjuk meg a kiállítás anyagából. (Eszünkbe juthat Pick Márk, aki két évvel később, 1869-ben alapította meg szegedi szalámigyá-rát, amely legidősebb fia, Jenő munkásságának köszönhetően később világmárkává nőtte ki magát.)
2015. 10. 02. (XIX/40)
