A törvény hatálya alá tartoznak majd az olyan termékek és termények, mint a gyógy- és fűszernövények, a vadon termő gyümölcsök és gombák, valamint az éti csiga is. A felvásárlónál értékesítésből származó jövedelem 25 százaléka után kell majd adót fizetni, a sarcot pedig a felvásárlónak kell megállapítania és levonnia az ügylet megkötésekor.
A Békés megyei Herbária hálózat egyik volt vezetőjét kérdeztem az ügyről, aki jelenleg nyugdíjasként egy német felvásárló cég képviselője, és elsősorban virágok és gyógynövények beszerzésével foglalkozik. Laci bácsi szerint azok az emberek, akik ezt a munkát végzik, nem tipikus adóalanyok a szó szoros értelmében. „Többnyire a helyi társadalom perifériáján mozgó, segítségre szoruló emberekről beszélhetünk, amikor
a gyógynövények gyűjtögetését végző társadalmi réteget akarjuk körülírni. Munkájukat jövedelemkiegészítésként végzik, nem főtevékenységként, és szinte azonnal élelmiszerre vagy a napi szükségleteikre költik az így nyert pénzt. Tőlük adót beszedni szinte embertelenség” – magyarázta a szakértő lapunknak. Adószakértő felesége még világosabban fogalmaz: „íróasztal, kényelmes szék és korlátlan hülyeség: ez kell egy ilyen gumiparagrafus megalkotásához”. Szerinte a törvény azokra vonatkozik, akik kényszerből erdőn-mezőn szedegetik össze a napi betevőt. De közülük sem mindenkire, mert ha jól értelmezzük a betűket, amennyiben a gyűjtögető saját értékesítésben ad el erdei terméket, akkor minden marad a régiben. Ráadásul az adóérvényesítés a felvásárlóra hárul, őket hozza kényelmetlen helyzetbe az új rendelkezés.
2015. 11. 06. (XIX/45)
