Akármilyen nyakatekert is az iráni politika, a dolgok állását egyszerűen meg lehet állapítani, ha szemügyre vesszük egy perzsa kislány megjelenését. A muszlim nők által viselt fejkendő, a hidzsáb óriási hangsúlyt kap az iráni keményvonalasok körében, akik a női haj látványát túlságosan érzékinek tartják ahhoz, hogy köztereken engedélyezzék a nők fedetlen fővel való megjelenését. „A hidzsáb alól kivillanó női hajszál az iszlám szívének szegezett tőr” – szól Ali Akbár Hasémi Rafszandzsáni volt iráni elnök sokat idézett mondata. Ennek megfelelően korábban hüvelykujj szabályként alkalmazható volt, hogy minél kevesebb kendő alól kikandikáló női tincset lehetett látni Teherán utcáin, annál erősebb volt a teokratikus szigor. Mára ez a módszer szinte teljesen kudarcot vallott: ha ma valaki az irániak megjelenéséből próbálna a vallás társadalmi befolyására következtetni, bizonyosan arra jutna, hogy Iránban a siíta iszlám minden erejét elvesztette. Az iráni hölgyek fekete tincsei csak úgy lobognak a hajnali fényben, ahogy tollaslabdát játszva a teheráni Laleh Parkban kendőjüket a fejükről divatosan a nyakuk köré tekerik. Az iráni lakosság 70 százaléka a ’79-es forradalom után született, és az egyetemista diákok 60 százaléka a gyengébbik nemhez tartozik, ami szintén enyhülést jelez.
„Sötét kilátások”
De vajon a társadalmi változásokból lehet-e arra következtetni, hogy valójában merre tart Irán? Például a július 14-én megkötött, történelmi jelentőségű nukleáris megállapodás valóban elejét vette egy esetleges háborúnak, vagy csupán későbbre halasztotta azt? Az egyezmény október 18-án hivatalosan életbe lépett, az óra pedig vészesen ketyeg. A paktum Irán atomprogramjának bizonyos elemeit visszaszorítja vagy lefagyasztja – de korántsem végérvényesen. A perzsa államnak tíz éven belül lehetősége lesz korszerűbb és jóval hatékonyabb centrifugákat alkalmaznia; az urándúsítás akár tizenhatszor gyorsabbá válhat. Tizenöt éven belül pedig annyit és olyan gyorsan dúsíthat, amennyit és amilyen tempóban szeretne. Ezáltal az atombombához is karnyújtásnyira kerül. A velős, szaknyelven megírt száztíz oldalas dokumentum leg-egyértelműbb feltételezése – miszerint az idő múlásával egyre inkább alapozni lehet Irán szavahihetőségére – vakhit marad. „Az ellenségeink azt ígérik, hogy Irán tíz éven belül teljesen átalakul. Nem szabad teret engednünk az ilyen sötét kilátásoknak” – jelezte szeptember 16-ai Twitter-bejegyzésében az iráni legfelsőbb vezető, Ali Khamenei, bátorítva a Nyugat és Irán közötti kulturális háborút. Bár tíz év alatt sok minden történhet, a megállapodást követő első események nem sok reménységre adtak okot: az iráni hatóságok több kétnemzetiségű polgárt előállítottak, köztük a Washington Post riporterét, Jason Rezaiant, akit tizenöt hónapig tartottak fogva.
Hogy alakulhatott úgy, hogy a női frizurákból ma már nem lehet az aktuálpolitikai helyzetre következtetni? Miután Khamenei erői 2009-ben brutálisan leverték a választási csalások ellen tiltakozó Zöld Forradalmat, a rezsim hallgatólagos alkut kötött az iráni átlagemberrel. „Ha nem ütöd bele az orrod a politikába, bármit csinálhatsz” – vázolja föl Alireza Rezakáni teheráni vendéglőtulajdonos. „Nincs szólásszabadságunk, ezért az öltözékünkkel és egyéb módokon adunk hangot az ellenvéleményünknek” – mondja egy 35 éves orvostanhallgató.
2015. 11. 20. (XIX/47)
