Szaúd-Arábia a térség egyik legszegényebb állama volt, amikor az 1930-as években olajat találtak a területén. Ezeknek a készleteknek a kiaknázása indította el a külföldi munkások beáramlását. A főként indiai, pakisztáni és egyiptomi migránsok 1985-re duplájára duzzasztották az ország népességét, ami jelenleg 30 milliós. A 2012-es adatok szerint az országban 66 százalékos a külföldi munkavállalók aránya. A szövetséges Egyesült Arab Emírségekben is hasonló a helyzet, sőt, itt nemcsak a munkaerő, de még a népesség majdnem 90 százaléka is külföldi.
A nagyszámú vendégmunkás-jelenlét viszont korántsem jelenti azt, hogy Szaúd-Arábiában ne lenne magas a munkanélküliség. Az őslakosok 12 százaléka álláskereső, ám a képzetlen helyi fiatalok nem tudnak versenyezni a vendégmunkásokkal. Amíg ugyanis egy külföldi nagyjából 250 dolláros (72 ezer forint) havi fizetésre számíthat, addig az 1280 dolláros (370 ezer forint) átlagfizetés, amit a szaúdiak kérnek, nem versenyképes. A bevándorlók értékét azonban nemcsak az alacsony bérköltség növeli, hanem az is, hogy munkaadójuk gyakorlatilag szinte bármit megtehet velük: elveheti az útlevelüket, vagy akár haza is küldheti őket. Nem véletlen, hogy Szaúd-Arábiát emberjogi szervezetek rendszeresen kritizálják, mivel vendégmunkásainak alig biztosít jogi vagy egyéb védelmet. Katarban sem jobb a helyzet: akár szimbolikusnak is nevezhető, hogy – mint az Amnesty International rámutatott – a 2022-es futball világbajnokság helyszínéül szolgáló stadionok építése közben eddig körülbelül 1200-an vesztették életüket, és ha nem történnek komolyabb óvintézkedések, akkor az áldozatok száma 4000-re emelkedhet a munkálatok befejezéséig.
Míg Szaúd-Arábia a gyorsan meggazdagodott törzsi elit és a lecsúszott, munkanélküli alsóbb rétegek közötti űrt próbálja betömni egy importált középosztállyal, addig az öbölmenti törpeállamok helyzete egészen más. Ezekben az országokban a kis népességszám miatt a gazdag olajmágnások luxusjuttatások tömegével tudják segíteni a maradék őslakosokat. Ingyen ház, autó és nagylelkű juttatások járnak az elit tagjainak – miközben a nehéz munkát olcsón elvégzi az „import rabszolga”.
2015. 12. 11. (XIX/50)
