hetilap

A két kincsvadász a neve mellőzését kérte ahhoz, hogy velük mehessek erre a riportra. Az örökségvédelmi törvény tavaly januári szigorodása óta abszolút tilosban járnak. Az elmúlt két évtizedben már hozzászoktak ehhez: hol tiltott, hol megtűrt volt a fémkeresőzés, a hatóságok és a hivatalos régészek sohasem nézték jó szemmel ezt a tevékenységet. Ismerőseim „amatőr” létükre meglehetősen felkészültek, hiszen volt olyan időszak, amikor a hatóság szabadon kutathatóvá tette a régészeti lelőhelyeket, sőt az ehhez szükséges térképeket is. A két barát alaposan ismeri a helyszínt, ahová tartunk. A Kettős Körös összefolyásától nem messze, a mai Doboz településtől északra, mélyen az erdőben a hetvenes évek közepén már folyt régészeti kutatás: a terület gazdag lelőhelynek bizonyult. Partizán régészeink már keresgéltek itt az elmúlt években, és találtak is érméket, övcsatokat, és még egy rozsdás tőrt is. A megtérülése egy-egy ilyen útnak mindig kétséges, mert a leletek nagy része üres konzervdoboz és drótdarab, de igazán nem is ez érdekli őket: a motiváció a nagy kincs utáni vágy. Zoli szerint ez egyfajta függőség, nem lehet felette uralkodni, csak idősza­kosan. Pityegés majd sípolás vet véget beszélgetésünknek, Zoli egyre kisebb körben mozgatja a fémkereső tányérját, míg a sípolás erős visítássá nem érik. András azonnal ásni kezd, de hamar abba is hagyja, egy régi májkrémes doboz kerül a felszínre, ami nem csoda, mert a közelben évtizedekig működött egy úttörőtábor.

Haladunk tovább, amíg egy hajlatban meg nem állunk. Itt már mindkét kincsvadász beindítja a masináját, és „alakzatban” indulnak el a kiszáradt folyómederben. Az ásatások nyomaiból már semmi sem látszik, csak egy ritkás csapás, ahol a régészek autóval bejártak. Lassan haladunk, és közben azokról a kincsekről beszélgetünk, amelyeket korábban találtak. „Érmékre vadászunk leginkább, nagyobb tárgyakat nem könnyű találni. Nyílhegyek, használati tárgyak, tőrök és egy középkori kard: ilyeneket gyűjtöttünk be eddig” – mondja Zoli. A kezdet nem volt nehéz számukra, hiszen egyikük nagybátyja Nagy-Britanniában régóta műveli a szakmát, és tetemes vagyonra tett szert az évtizedek alatt. András szerint ez volt a döntő érv a szenvedély mellett, hiszen volt kitől megtanulni az alapokat – ráadásul, mint a mellékelt ábra mutatja, a kincskeresés szenvedélye bizony ragadós.

Újra erős jel érkezik a föld alól, és ezúttal nem csalódnak kutatóink: egy fémgomb kerül elő olyan húsz centi mélységből. Zoltán szerint első ránézésre a 17. század közepéről való, de a pontos meghatározás a netes adatbázisok átnézéséig várat magára. Az értéke is akkor derül ki. A srácok nem tagadják, hogy a talált tárgyakat értékesítik. Már csak azért is, mert a törvény szigora miatt nem érdemes otthon halmozni a gyűjteményt.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek