– Szóval kilátogatnál a tanyára? Péntek jó lesz?
– Jó. Hányra menjek?
– Fél hétre.
– Este?
– Dehogyis! Pirkadatra várlak, kellene egy kis fát pakolni.
Bertold régi, újságíró barátom. Pontosabban volt újságíró: besokallt a városi pörgéstől, és másfél éve, 35 esztendősen kiköltözött a Kiskunfélegyháza melletti Petőfiszállásra, egy tanyára. Párja, Anita – aki korábban már Új-Zélandot is megjárta – szintén követte, múlt év végén házasodtak össze, családot terveznek. „Bölcsésznek indultam, éveket lehúztam a médiában, de legbelül nem éreztem ezt hivatásomnak, de erre csak későn eszméltem rá. Gyerekkoromban is mindig a határban bicikliztünk, figyeltük a vadakat, madarakat, középiskolásként pedig tartottam néhány állatot is. Erdésznek vagy vadásznak kellett volna mennem, de pályát tévesztettem” – magyarázza a lelki indíttatást Bertold a konyhaasztal mellett ülve, miközben duruzsol mellettünk a kis cserépkályha, Anita pedig elénk teszi a frissen főtt kávét. A verandán kutyák játszadoznak a fagyos hidegben, a ház előtti madáretetőn cinegék falatozzák a szalonnát. Miközben beszélgetünk, a házigazda édesapja megitatja, megeteti a baromfikat meg a bivalyokat és a lovakat.
Apropó lovak: Bertold újságíróként kezdett lovas rendezvényt szervezni, és közben maga is belekóstolt a lovas életbe. Aztán úgy maradt. „Elképesztően jó önismereti és önfejlesztő tréning megtanulni lovagolni. Először is 117 kilóról le kellett fogynom 100 alá. Rengeteget futottam, és persze lovagoltam, gyakran napi 4-5 órát. Közben meg kellett tanulnom kommunikálni a lovakkal, ami nem egyszerű, mert ők a legnagyobb örömüket vagy fájdalmukat sem hanggal fejezik ki, hanem a testbeszédükkel, gyakran apró rezdülésekkel. Ráadásul egy több száz kilós lovat soha nem fogsz tudni irányítani, ha nem válsz a ménes tagjává, nem nyered el a bizalmát, ami kemény munkát igényel. De aztán ezeket a tapasztalatokat az emberi kapcsolatokban is sikerrel lehet hasznosítani. Szóval magamra találtam, és feltettem a kérdést: ebben a rövid földi létben miért fektessek időt, energiát olyan dolgokba, amelyek igazán nem érdekelnek” – sorolja tapasztalatait vendéglátóm, aki ma már lovak képzésével is foglalkozik.
2016. 01. 22. (XX/03)
