„Ez a mi labdánk, bőrből készült” – írták ki a Twitterre a 2014-es futball-világbajnokság idején az Iszlám Állam terroristái egy iraki rendőr levágott fejét ábrázoló kép kíséretében. A sokkoló fotó tömegekhez jutott el, köszönhetően annak az „újításnak”, hogy az üzenetet #WorldCup és #WorldCup2014 hashtaggel jelölték meg – így abba a felhasználók széles köre akaratlanul is „belefutott”.
Csiripelő gyilkosok
Ez a példa is jól mutatja, hogy az Iszlám Állam – hangsúlyozza a terrorszervezet történetét, ideológiáját és propagandáját egyaránt alaposan feldolgozó tanulmánykötet vonatkozó fejezete – új szintre emelte a pszichológiai hadviselést. Ezt nem önmagában az internet, sokkal inkább a közösségi oldalak megjelenése tette lehetővé – a korábban egyirányú információközlés két-, illetve többoldalú kommunikációvá tudott fejlődni. A terrorszervezetek a nyolcvanas években még videokazettákon és nyomtatott kiadványokban terjesztették ideológiájukat, titkos összejöveteleken tárgyalták meg ügyeiket, ez azonban lassú és veszélyes volt. Ugyanakkor az internetes honlapok, fórumok és chatszobák is könnyen felderíthetőek és törölhetőek voltak, ezért jelentett áttörést a terroristák számára az olyan hálózatépítő-, közösségimédia-szolgáltatások megjelenése, mint a Facebook, a Twitter, a YouTube, az Instagram, illetve ezek regionális megfelelői. A terrorizmust, szélsőséges ideológiákat vagy például a bombakészítést népszerűsítő oldalakat ugyan ezeken is törölni lehetett, ám az úgynevezett Twitter-jelenséggel az Iszlám Állam túljárt a rendszer eszén. Kiaknázta az alkalmazás által nyújtott olyan lehetőségeket, mint a „Who to follow” ajánlások vagy a #hashtag-rendszer, amellyel elképesztő számú felhasználóhoz juthat el egyszerre a közölni kívánt tartalom. Az Iszlám Állam nemcsak a foci vb-t használta erre, hanem olyan aktuálpolitikai témákat is, mint 2014 augusztusában a skóciai függetlenségi népszavazás (#VoteYes és #VoteNo.6).
2016. 01. 29. (XX/04)
