„Márpedig benyelik a plusz pénzt a boltok” – mondta még decemberben az egyik békéscsabai sertéstenyésztő ismerősöm, Gyuri, akivel a piacon vitatkoztunk a malacárakról, és közben az áfacsökkentés hatásait latolgattuk. Malacot ugyan nem vettünk, de a vitánk sem volt meddő, hiszen egy szál kiváló csabai csípős kolbászt nyertem: Gyurival szemben azt állítottam, hogy nagyot csökken a sertéshús ára januártól. Valóban: a boltokban olyan mértékben csökkent a húsok ára, hogy az még a sokat próbált nyugdíjasokat is elképesztette. A KSH legfrissebb adatai szerint tavaly év végén még 1390 forintot kellett átlagosan fizetni egy kiló sertéskarajért – ugyanez a rövidkaraj januárban már csak kilónként 890 forintba kerül. Krausz Péter sertéstenyésztő szerint az áfacsökkenés csak rásegített a disznóhús árának zuhanására, amely tavaly nyár vége óta folyamatos. Minden eladott jószággal csak nő a veszteség – mondja a gazda, akinek számításai szerint egy sertés felnevelésén közel négyezer forint mínusza keletkezik a jelenlegi gazdasági helyzetben. Péter szerint a piacot pusztán hangulatjavító intézkedésekkel nem lehet helyreállítani. Hiába akarja a kormány a belföldi keresletet növelni, azzal nem lehet a kieső termelői bevételeket pótolni, mert annak oka az orosz embargó bevezetése. A piaci törvényeket lehet finoman szabályozni, de a fogyasztói szokások mások, mint húsz évvel ezelőtt.
A rendszerváltás óta a húsfogyasztás fokozatosan csökken, a disznóhúsé az átlagnál is jobban: az évi csaknem 40 kg/főről mára 23 kg-ra esett vissza a KSH adatai alapján.
A sertéságazat kínlódása a lehető legrosszabb hír a kormánynak, amely a 2012-ben meghirdetett állattartási stratégiával szeretné helyreállítani a szektort. A disznótartás nagy múltra tekint vissza Magyarországon, a nyolcvanas évekbeli csúcson közel tízmillió sertést tartottak, de még 2002-ben is ötmillió körül volt az állomány. Az ágazat állandó kínlódása és a piaci ellehetetlenülés miatt az egyedszám rohamosan csökkent, 2010-re már csak kétmillió disznó volt az országban.