Törökország ma a magyar külpolitika egyik legfontosabb délkeleti partnere, s együttműködő társa a keleti nyitás politikájában. (…) Ennek vezérlőerejét a kölcsönös érdekeken túl a két ország közötti viszony szívélyessége is adja: a két nép barátsága és az ősi időkbe visszanyúló kapcsolatai mindkét országban a nemzeti öntudat fontos tartalmi elemét jelentik” – írta a Külügyi Szemle hasábjain Hóvári János akkori törökországi magyar nagykövet 2013 elején, Recep Tayyip Erdogan török kormányfő budapesti látogatását követően. Megjegyezte: a két ország közötti kétmilliárd dollár értékű áruforgalom „jelentős, de elmarad attól, amit adottságaink és képességeink biztosítani tudnának”. A vizit során egyébként a török és a magyar miniszterelnök célul tűzte ki, hogy 2015-re ötmilliárd dollárra növelnék a külkereskedelmi forgalmat. Hóvári kiemelte Törökország „lenyűgöző” gazdasági teljesítményét is. „2012-ben volt olyan negyedév, amikor a török fejlődés a kínaival vetekedett, és az sem meglepő, hogy a törökök a köztársaság megalapításának 100. évfordulójára, 2023-ra a világ gazdaságilag legfejlettebb tíz országa közé kívánnak bekerülni” – írta a volt nagykövet. Hangsúlyozta, hogy az Erdogan-kormányok gazdaságpolitikájának eredményeként jelentősen csökkent a költségvetési hiány, az infláció és a munkanélküliség, nőtt – többek között – az egy főre jutó GDP, a turisztikai bevételek mértéke, a befektetések volumene,
a vásárlóerő, és általánosságban javult a törökök életminősége.
Ha megnézzük a jelenlegi adatokat, azt láthatjuk, hogy a török–magyar külkereskedelmi termékforgalom valóban bővült, ám 2015-re „csak” a hárommilliárd dolláros volument érte el (magyar szempontból ennek körülbelül negyede import, háromnegyede pedig export volt). Szigetvári Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének kutatója szerint ebben az is közrejátszott, hogy a török gazdasági növekedés lelassult. „Ankara is a keleti nyitással próbálkozott, különösen a 2008-as pénzügyi válságot követően, amikor az Európai Unió gazdasági teljesítménye is visszaesett.
A török külkereskedelmi forgalmon belül az EU részesedése 55 százalékról 35 százalékra csökkent, ezt a kiesést pedig orosz, közép-ázsiai, illetve afrikai partnerek révén igyekeztek pótolni, mérsékelt sikerrel, hiszen a szíriai polgárháború, az Oroszországgal való viszony megromlása és az olajár zuhanása is rontotta az esélyeiket” – magyarázta, hozzátéve, hogy a korábban 6-8 százalékos török gazdasági növekedés 2-3 százalékra esett vissza.
A kutató szerint ettől függetlenül is kérdéses, hogy Törökországnak sikerül-e a „nagy ugrás”, és fejlett országgá válik-e, vagy a közepes országok csapdájába (middle income trap) esik, ahol a jelentős, de időleges gazdasági növekedés nem párosul minőségi megújulással (például a kutatásfejlesztés támogatása révén).
Szigetvári Tamás megjegyezte: magyar szempontból kiemelt fontossággal bír a török kapcsolat, már csak azért is, mert a keleti nyitáson belül – az orosz embargó, illetve az olajárcsökkenés miatt – szűkültek a lehetőségeink, Törökország növekedése viszont még mindig jelentősnek mondható.
Az állítás fordítva is igaz: Ankara fontosnak tartja a magyar kereskedelmi kapcsolatok erősítését. Ez érdekes módon nemcsak a politikai-gazdasági törekvésekben érhető tetten, hanem a kulturális és vallási aktivitásban is (lásd keretes írásunkat). Szigetvári Tamás szerint ez tudatos stratégia a török fél részéről, amely a befolyási övezetét egyfajta „soft power” eszköztárral igyekszik növelni. „Erdogan a neoliberális, exportorientált gazdaságpolitikát az iszlám etikával ötvözve szeretne minél jobban bekapcsolódni a globalizációba és annak haszonélvezőjévé válni. Nem zárkózik el sem a Nyugattól, sem a Kelettől, hanem egyfajta híd szerepet igyekszik betölteni. Ebben fő támogatói azok a feltörekvő anatóliai textilkereskedők, akik vallásilag konzervatívak, és országukra iszlám tigrisként tekintenek. Az érdekérvényesítésben pedig nagy szerepe van a kulturális és vallási elemeknek, amelyeken keresztül egyfajta nacionalista, török iszlámot igyekeznek terjeszteni. Ez a neooszmanizmusnak nevezett stratégia különösen a Balkánon érhető tetten” – magyarázta a kutató. Nem véletlen, hogy a törökök Koszovóban, Albániában, Bosznia-Hercegovinában, de még Szerbiában is legalább annyira hangsúlyt tesznek az ösztöndíjak finanszírozására, mecsetépítésekre, mint amennyire a pénzügyi-gazdasági befektetésekre vagy az infrastruktúra-fejlesztésekben (repülőterek, autóutak építése) való részvételre. „A cél az, hogy Törökország a térség országai számára gazdaságilag és kulturálisan is népszerű igazodási pont legyen” – jegyezte meg Szigetvári Tamás.
A török érdekszféra növeléséről Egeresi Zoltán, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külsős munkatársa külön elemzést írt 2013-ban a Külügyi Szemlében Neooszmanizmus és hegemónia? – Törökország és a Balkán címmel. „Az elmúlt években tapasztalt török aktivitás egyre nagyobb nemzetközi és balkáni nyilvánosságot kapott. Rendszeresek a híradások az újabbnál újabb török befektetésekről, oszmán emlékek újjáépítéséről, gazdasági és kulturális egyezmények aláírásáról. A török közjogi méltóságok látogatásai is gyakoribbá váltak, ahogy a balkáni vezetők is egyre többször fordulnak meg Ankarában vagy Isztambulban. A politikai aktivitás a pozitív hatásokon kívül ellenszenvet is szült, s újra életre hívta a már az 1990-es években oly sokat használt neoottomanizmus vagy neooszmanizmus címkéjét. Az 1990-es évek derekán, a török befolyástól tartva, a régió keresztény többségű államai – Szerbia, Bulgária és Görögország – sajtójában már megjelent egy fenyegető Törökország-kép és egy Isztambultól Pristinán át Szarajevóig terjedő „zöld öv” kialakulásának lehetősége” – vázolta a helyzetet a kutató.
Szigetvári Tamás szerint a Balkánon dübörgő „soft power” a magyar kapcsolatokban is tetten érhető, ám – hangsúlyozta – az már diplomáciai kérdés, hogy a nemzeti érzékenységünket sértő törekvéseket – például a Zrínyi-emlékévre tervezett szigetvári dzsámi- és minaretépítést – a magyar fél hogyan kezeli.
Budai gyerek törökül tanul
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »