„A mi történetünk az üldöztetés és a szenvedés története. Minket mindenki üldözött: a muszlim kurdok, az iráni sah és az oszmán szultánok helytartói. Hetvenkétszer mészárolták le a népünket. Számtalanszor elrabolták asszonyainkat, elűztek otthonainkból, és karddal kényszerítettek vallásunk megtagadására” – magyarázta nagyapja a tinédzserkorba lépő Farídának. Kocsóban, ebben az alig kétezres észak-iraki faluban ekkor még semmi nem utalt a közelgő katasztrófára, ám a jazidi vallású kurd családban „alapesetben” is a nevelés része volt a szenvedésre való felkészítés. A fiatal lány – és négy fiútestvére – a sikeres élethez még egy fontos útravalót kapott: „A vallás a legfontosabb gyerekek. Mindegy, mit csinálnak velünk” – hangoztatta apjuk, akinek a vezetésével mindannyian rendszeresen együtt imádkoztak Melek Táwúszhoz, vallásuk főangyalához. A helyi középosztályhoz tartozó család határőrként dolgozó feje összes gyermekét taníttatta, és maga is megosztott velük praktikus ismereteket: a legidősebb fiú után a 15 éves Farída is megtanulta kezelni a Kalasnyikovot, amiből három is volt a háznál.
Az ősi perzsa vallás mellett a judaizmusból, a kereszténységből és az iszlámból is merítő jazidiek, illetve a környéken élő muzulmánok, ha nem is keveredtek egymással, de baráti és főként üzleti kapcsolatot ápoltak, sőt, a falubeli fiúk mindegyikének volt egy muszlim „keresztapja”, amolyan patrónusa. A Farída által részletesen leírt idillnek a térséget meghódító Iszlám Állam vetett véget. A környék halálszektával kollaboráló muzulmán emírje ugyan először azt ígérte, hogy amennyiben a lakosok nem menekülnek el, az egész falunak megkegyelmeznek, később ezt az ígéretet a fegyverek beszolgáltatásához és az iszlámra való áttéréshez kötötték. Az első két feltételt a helyiek többsége betöltötte, ám az áttérést egyetlenegy család sem vállalta. Annak ellenére sem, hogy az iskolába összeterelt helybeliek már sejtették: kegyelemre nem számíthatnak. A férfiakat teherautóval szállították el – családtagjaik nem sokkal később hallották a falu határában eldörrenő lövéseket. Farída apja és két fivére is az elhurcoltak között volt – az egyik fiú csodával határos módon túlélte a kivégzést.
A terrorszervezet harcosai a lányokat Moszulba vitték, a kisgyerekeket és anyukáikat pedig egy közeli városba hurcolták. A lányokból szexrabszolgák lettek – még az egészen kicsi, 10-12 évesekből is, mondván, Mohamed próféta legifjabb felesége is csak 9 éves volt. Farída elbeszéléséből kiderül, hogy fogvatartóik a Koránra hivatkoztak: „Öljétek meg a hitetleneket. És vegyétek magatokhoz asszonyaikat.” Szerintük a kivégzett jazidik megérdemelték a halált, mivel magát az ördögöt imádták. Bár jobb bánásmódot ígérve ezúttal is felajánlották a lányoknak, hogy térjenek át az iszlám hitre, és harcoljanak egy „kegyes, igazságos államért”, a lehetőséggel senki nem élt, így egyenesen a rakkai rabszolgapiacra kerültek.
2016. 04. 15. (XX/15)
