„Kockázatos vállalkozás lenne mélyreható elemzést írni egy olyan kontinensről, amelynek 54 országában 2000 nyelvet beszélnek” – szögezi le az elején a tanulmány írója, aki így inkább Afrika egy-egy aktuális jelenségére, Elefántcsontpartra és Dzsibutira koncentrál a továbbiakban.
Az Elefántcsontpartra érkező látogatókat légkondicionált, francia stílusú bárok, mobilszolgáltatók és légitársaságok óriásplakátjai, valamint hatsávos utak és felhőkarcolók üdvözlik. Bár Nairobi és Abidjan kikötői virágoznak, az elmúlt húsz évben (és napjainkban is) számos háború dúlt a térségben (Dél-Szudánban, Szomáliában, Malin, Észak-Nigériában). Az országban az átlagéletkor 25 év alatt van. Az írástudatlan fiatalok aránya viszont napjainkban már 30 százalék alá csökkent. Statisztikák szerint a megélhetési körülmények is javultak: míg 1990-ben a lakosság 56 százalékának kellett kevesebb, mint napi 1,9 dollárból (520 forint) megélnie, 2015-ben ez az arány már csak 35 százalék volt. A járványok (AIDS, malária), amelyek a várható élettartamot jelentősen lerövidítették, ma már kezelhetőek. Az okostelefonok elterjedésével a kereskedelem is felpezsdült. Az afrikai országokban a 4G-hálózat talán az egyetlen, ami igazán jól működik! A rendszerre ráépült az online bankolás is: így az emberek már bankszámlát és megtakarítási számlát nyithatnak, de hitelt is igényelhetnek vagy biztosítást köthetnek.
Néhány éve azonban még teljesen más kép tárult elénk. 2010-ben az akkori vezetés bár a választásokon elbukott, Laurent Gbagbo miniszterelnök mégis megtagadta pozíciójának elhagyását, így a választásokon befutó ellenzéki vezető, Alassane Ouattara fegyveres konfliktus során tudta csak átvenni a hatalmat. Míg a francia csapatok az állampolgáraikat menekítették az országból, a külföldi vállalkozásokat kifosztották, és számos tüntető vesztette életét az összecsapások során. Habár a helyzet ma sem kiegyensúlyozott (egy márciusi terrortámadásnak 22 halálos áldozata volt), 5 éve még minden kilátástalan volt.
2016. 04. 22. (XX/16)
