A jelenet, amikor a bagdadi zöld zónát őrző biztonsági erők főparancsnoka mosolyogva meghajol, és kezet csókol a síita imámnak, történelmi jelentőségű, és mindent elmond Irak belpolitikai állapotáról. Mind a meghajlás, mind a kéz megcsókolása ugyanis a Közel-Keleten a teljes alárendeltséget jelenti. Magyarul azt, hogy akinek megcsókolom a kezét, annak a szolgája vagyok, és utasítása parancs. A kormányt őrizni hivatott biztonsági egységek tehát puskalövés nélkül adták Muktada asz-Szadr és követői kezére a teljes iraki parlamentet és az összes minisztert.
A hatalmas, főleg az alsóbb társadalmi osztályok támogatását élvező imám bevonulása az iraki törvényhozás szívébe alapvetően szimbolikus jelentőségű. Azt kommunikálta ugyanis az iraki parlament tagjaival, hogy tulajdonképpen mindent megtehet. Most például szétverheti az amerikaiak által vérrel és vassal összegründolt, etnikai alapú reprezentációt az iraki kormányban, de akár lámpavasra is lógathatja a neki nem szimpatikus képviselőket.
Érdekes módon azonban egyik sem történt meg. Szadr támogatói körbejárták a zöld zónát, hűsöltek a szökőkutak árnyékában, megnézték belülről a parlament épületét, majd fogták magukat, és hazamentek. Az imám üzenete tisztán és érthetően átment.
2016. 05. 13. (XX/19)
