Ami riportunkba már nem fért bele, azért érdemes ellátogatni a Hetek Magazin Youtube-csatornájára.
A közigazgatásilag Etyekhez tartozó Botpusztán állok egy behúzott kapunál, reggel nyolckor. Az udvaron éppen senki. Jó a belátás.
A megvalósíthatósági tanulmányok szerint a fölső erdőhatárból csapatna ki a kisvasút nyomvonala, és pár méterre a karámoktól, ötven méterre a Kerényi család otthonától húzódna, mindez a család saját telkén. Olyan a sarkot levágó vonala, mint amikor szamárfül keletkezik a füzetlapon – miközben a kisvasútpárti hivatalnokok az ingatlanárak növekedését jósolják. Aki azonban élete otthonépítését ezen a területen végzi, aki nem befektetésnek vette, hanem otthonnak, az nem dízelüzemű, levegőminőséget rontó, tájsebet okozó kisvasútban gondolkodik a saját birtokán. Csend, természetesség, nyugalom, békesség vonzotta azt, akinek nem helyrajzi szám e táj.
A gazda kilép az istállóból, lekiáltok a kaputól:
– Szia, Feri! Megjöttünk.
Vagy tizenöt lovat vezet szép sorjában a legelőre. Hemperegnek vagy szilajmód vágtatnak. Jórészt angol telivérek. Kerényi Ferenc a saját lovai mellett bértartást is vállal. „Előbb elhittem volna, hogy Boeingek potyognak az égből, mint hogy a saját telkemre kisvasutat terveznek Bicskéről” – mondja a házigazda. Tényleg sosem volt téma a Bicske–Etyek vasút még abban az időszakban sem, amikor a Korda Stúdió megépítése idején néhányan azt hitték, hogy Brad Pitt fogja itt járni a vidéket rövidnadrágban.
Januárban értesültek a tervről egy sajtóhírből. A kisajátítás gondolatától rettegve azonnal leveleket adtak fel Fischer László közeli gazdával – együtt és külön-külön. Fischer László elnökletével a Vadgesztenye Egyesület is létrejött, aminek célja a terület megőrzése mindennemű tájidegen beruházástól és a jelenlegi tulajdonviszonyok fenntartása. Három hónapig semmi választ nem kaptak.
Különben Bicske és Etyek közt sosem volt vasút. A közúti közlekedés pedig nagyszerűen megoldott. A legtöbb munkavállaló Budapestre jár Etyekről, legfeljebb a rendelőbe vagy a járási hivatalba utaznak Bicskére. Mivel azonban a tervezett kisvasúti megállók Bicskén több kilométerre fekszenek rendelőtől és hivataltól – miközben a meglévő buszmegállók pár lépésre –, Tessely Zoltán kisvasúti főbiztossá előlépett országgyűlési képviselő vasútpárti „érve” teljesen komolytalan. Az orvosi rendelős érvelésre Etyeken többen így reagálnak: a vasút 9 vagy 15 milliárdos változatából akár a helyi orvosi ellátást is lehetne fejleszteni, hogy ne kelljen járni sehová.
Etyeki-dombság. A lovarda egy lankás völgyben fekszik. A behúzott vaskapu mögött a szép épületek körül legelők, aztán szántók. A felső horizontot erdő zárja. Középen egy újépítésű fehér lakóház, mellette fehér istálló. Az Etyeki Lovarda. Magyar vidék. Erre a tájra pár évtizede alig jöhettünk volna be. A szovjet hadsereg bázisa uralta a vidéket.
A lovardában váltóhasználatú legelőrészek villanypásztoros karámokkal kitűzve. A verandán Huba, a kuvasz napozik. A birtokon fekete kutyus, Churchill gyüszmékel.
Kerényi Ferenc a takarmány egy részét maga termeszti. Felesége, Katalin állatorvos. Egy ló talicskába lépett és megsérült. A szép és rokonszenves doktornő megérkezett, kezelte és összevarrta a sebet, ami maradéktalanul be is gyógyult. A gazda és a doktor pedig a „szerencsés baleset” következtében megismerkedtek. Összeházasodtak. 2009-ben költöztek a birtokon épített otthonukba. Gyermekeik születtek.
Nemrégiben Tessely Zoltán kisvasúti főbiztos tartott tájékoztatót a Magyar-Kút Könyvtárban. Az ellenzők végül azt is kimondatták a képviselővel és a helyi polgármesterrel, hogy ők fognak kiállni a területek tulajdonosai mellett, ha bármilyen sérelem érné tulajdonukat. „Ha az etyekiek szeretnék, erre jön a kisvasút, ha nem szeretnék, máshová megy” – tárta szét kezét a főbiztos. De mivel szó elszáll, írás megmarad, Kerényiék, Fischerék és a Kolumbusz utcai lakók csak akkor lesznek nyugodtak, ha írásba kapják: területükön tiszteletben tartják a magántulajdont és a lakosság érdekeit.
Fischer László volt az, aki a három hónap után összehívott tájékoztatón azt tanácsolta képviselőnek, mérnököknek, polgármesternek, hogy valódi helyismerettel rendelkezők iránymutatását kérjék ki legközelebb, amiben szívesen segít. Tessely kezdetben többször elmondta, hogy a beruházás nem érinti senki tulajdonát. Aztán egy mérnök pár perc múlva kimondta: Bicske és Etyek közé vasút nem építhető, csakis magánterületek érintésével.
Fischer úr a napokban vett kézhez egy tiltást, miszerint 50 kecskéjét nem tarthatja az erdőben, karámban. Számít még hasonló intézkedésekre, de Kerényi Ferenccel együtt megmondták: tulajdonukat ők így szeretik, az nem eladó. A Kolumbusz utcában épült lakópark gazdái sem a felcsúti kisvasútálom miatt költöztek ide. Fischer László megmutatja, hogy a keskeny, Etyek és Alcsútdoboz közötti útra vezető aszfaltúton hol lenne az ő birtokán belüli megálló. Fáradt döbbenet.
A konfliktustérkép fogalma is szóba került azon a tájékoztatón, amit a beruházó megbízásából készítettek. A pánikot keltő megvalósítási tanulmány öt hét alatt készült. A megrendelő a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztési Zrt.
Állóháborús állapot, fokozott készenlét. A tét az otthonuk, a nyugalmuk, egészségük. „Itt ezen senki sem tud nyerni, a miniszterelnök sem. Az ingatlantulajdon nem többségi akarat tárgya, mert a tulajdonhoz való jog alkotmányos alapjog. A kisajátítás – ha odáig jutna mindez – csakis indokolt, szükséges esetben és mértékben lehetséges a törvény szerint” – gondolkozik hangosan Kerényi Ferenc. Hozzáteszi: a Kárpát-medencéből nem tud kikopni az állandó idegi készenlét, ami az itt élők reflexe lett.
„Gyerekkoromban a településünkön tudtam, hogy mit, miért, kik, hogyan vettek el tőlünk. Nagyapám a Don-kanyarból, hadifogságból tért haza a »továbbképzésről«. Azután mindenre el volt készülve. Szomorú, hogy ebben az országban generációról generációra ez történik, miközben Nyugat-Európában családi vállalkozások nőnek naggyá, nemzetközivé. Magyarországon már szitokszóvá tették a »multi« elnevezést, ahelyett, hogy tanulva Európától ugyanezt a lehetőséget meghagynák a magyar családoknak is, minden jogtalan előnyadás nélkül, teljes sportszerűséggel” – zárja gondolatait.
Fischer Lászlóval felkaptatunk egy kilátópontig. Megmutatja, micsoda értelmetlenül kanyargóan cikornyás vonalat ír itt le a vasútvonal-elképzelés. Ő úgy tanulta: A és B pont között legrövidebb út az egyenes. Ehhez képest dombra föl, völgyre le, értelmetlen cikornyák. Már-már fogaskerekűt kellett volna tervezni a dombmászó vonatozás miatt. Ráadásul az EU vasútkoncepciójába nem is illik a dízel, mert Európa a villanyvasutat preferálja.
Alcsútdoboz felé tartunk Etyekről azon az úton, ahol Váradi András juhász meghalt. 14 óra 5 perckor indult a kétkocsis szerelvény a Puskás Akadémia megállójától. Felcsúton vártuk. Itt 80 éven át gőzmozdony járt rendes nyomtávon Bicskétől Fehérvárig.
A monarchikus állomásépület és a kocsiszín szép, új. A vonat egyik kocsijában egy boldog pár, a másik üres.
A környéken jelentős állami és nem állami földvagyont szereztek meg tótumfaktumok, akiknek érdekük lehet a terület „közművesítése”. Bicskén 18 darab területet minősítettek át vasútivá. Ki is függesztették. Igari Léna képviselő a jegyzőtől kért tájékoztatást, aki érdemben nem válaszolt.
Az Alcsút–Felcsút–Puskás Akadémia szakaszon kész a vasút. Innentől Bicskéig folytatnák. Ha ez kész, Bicske EU-támogatásból újjáépülő vasútállomása mellől, részben egy felszedett ipari vágány helyén haladna a kisvasút. Ha nem a Bicske–Botpuszta–Etyek változat lesz a nyerő 9 milliárdért, akkor a tanulmány szerint hosszabb változat valósulhat meg – 15 milliárdért. Ez egy másik útvonal, amiből Botpuszta kimaradna. Ez az útvonal kevésbé kanyargós, az úgynevezett Erőmű-tó partjának érintésével jut el a Korda Stúdióig.
Az első változat jó néhány embert tönkretenne. A második megvalósulása valószínűsíthető inkább. A vasútépítést mindenesetre sokan felesleges beruházásnak tartják.
2016. 05. 13. (XX/19)
