Jürgen Todenhöfer megítélése finoman fogalmazva ellentmondásos Németországban és máshol a Nyugaton is. Az elmúlt évtizedekben számos háborús zónából tudósító, diktátorokkal és ellenzékiekkel egyaránt interjúkat készítő riporter sokak szerint szélsőségesen muszlimbarát, radikális pacifista. Saját meghatározása szerint azonban ő csupán az igazságot keresi, ezért a konfliktusokban mindkét felet igyekszik megszólaltatni. Mindenesetre könyvéből egyértelműen kiderül, hogy Amerikát és szövetségeseit alig tartja kevésbé véreskezű „terroristának”, mint az Iszlám Állam terroristáit. Szerinte nem csak George W. Bush iraki hadjárata volt súlyosan elhibázott, rengeteg emberéletet követelő kudarcos akció – amely nagyban hozzájárult az Iszlám Állam létrejöttéhez –, de a mindig az érdekei és nem az értékei szerint cselekvő Nyugatnak korábban sem lett volna semmi keresnivalója a Közel-Keleten – mint ahogy Afrikában vagy a Távol-Keleten sem.
Az iszlámot mint az irgalmasság vallását jellemző Todenhöfer szerint ettől még ugyan nem igazolhatóak, ám érthetőbbek az iszlamista terroristák tettei – akiknek persze, vélekedik, semmi közük az „igazi iszlámhoz”. Olyannyira nem, hogy könyve végén nyílt levelet írt Abu Bakr Al-Bagdadinak, az Iszlám Állam kalifájának, akinek a Korán alapján érvelve igyekszik megmagyarázni: „a terrornak ugyanolyan kevés köze van az iszlámhoz, mint a megerőszakolásnak a szerelemhez”. Vélhetően legalább annyira járt sikerrel, mint Mahatma Gandhi, aki egy hónappal a második világháború kitörése előtt „Kedves Barátom!” megszólítással írt a háborútól óvó-intő levelet Adolf Hitlernek…
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen Todenhöfer elsődleges céljai, vagyis az „igazi valóságában” bemutatni az Iszlám Állam területén zajló hétköznapi életet és megérteni a halálszekta működését, terveit és tagjai motivációit – mindenképpen méltányolhatóak. Mint ahogy a teljesítménye is, hiszen kevés veszélyesebb küldetést lehet elképzelni annál, mint hogy valaki nyugati újságíróként látogatást tegyen a világ egyik legveszélyesebb térségében. Még akkor is, ha szintén újságíró fiával és egy kollégájával együtt – tekintettel arra, hogy a veterán tudósítónak a muszlimok között van némi respektje – magától a kalifától kaptak „menlevelet”, amely szavatolta biztonságukat a területen.
2016. 05. 20. (XX/20)
