hetilap

Valahogy minden más, mióta a labdarúgás visszatért száműzöttségéből hazánkba. Az Európa-bajnokság eseményeit is mintha egy fátyolon, tört üvegen keresztül látnánk. Amíg nem volt csapatunk az Eb-n, mindenkinek volt olyan kedvence, olyan esélyes csapat, amelyet kiválasztott, hogy azoknak szorítson, akikkel tudott azonosulni, akiknek jó eséllyel a döntőig szurkolhatott. Most, hogy megtörtént a magyar csapat és a szurkolók (nemcsak a futballszurkolók, hanem szinte az országban mindenki) egymásra találása, most, hogy van olyan kép a magyar csapatról, sőt, a magyar nemzetről, amellyel lehet azonosulni, amelyben mindenki talál valami neki valót, amivel azonosulhat (és ezen még az egyébként borzalmas szurkolói induló sem tudott foltot ejteni), kicsit mintha érdektelenné váltak volna az Eb további eseményei.

Pedig ezen az Eb-n zajlanak azok a dolgok, amelyek a következő évekre meghatározhatják a futballvilág történéseit. Év közben volt, aki örömmel, volt, aki elborzadva olvasta, hogy valami nemzetek feletti szuperligát készülnek létrehozni a legnagyobb klubok képviselői. Most, ezen az Eb-n a kis országok futballforradalma (Wales, Izland, Magyarország) jelzi, hogy komoly tartalékok (megújulási potenciál) vannak a futballban, amelyek újabb irányokat szabhatnak a sportág fejlődésének. Más szögből: motivált kiscsapatok „nemzeti és futballforradalma” milyen különleges színeket vihet a futballvilágba, olyanokat, amelyeket a legmagasabb szintű klubfutballban sem tapasztalhatunk.

Különleges színeket. A színtelenség színeit Izlandnál láthattuk az erőtlenül, sematikusan vergődő, identitásválságtól szenvedő angol csapattal szemben. Az egész EU-s tagság és az arra adott válasz, a Brexit tudat alatt zavart okozhatott, még a híres angol lojalitást is kikezdhette. Az angolok kiesése után jöttek a hírek az ellentétekről Hodgson és  segítője, illetve a játékosok között. Pedig ha hagyják dolgozni az öreget, lehet, hogy az Eb-döntőig menetelt volna a csapat, így egy csúfos kihullás a vége. Izland viszont futballjával üzent országukról, ami a történelem egyik legnagyobb futballforradalmának üzenete. A 330 000 lelket számláló ország csapata csak a negyeddöntőben, a házigazda franciák ellen volt kénytelen beleilleszkedni a világrendbe, de azért még két góllal letették névjegyüket, kifejezve a Lazy Town (izlandi gyereksorozat) üzenetét.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek