Pedig a feldolgozás nem is kezdődik rosszul. Új elem, hogy az ifjú Messala, mint sebzett lelkű római származású utcagyerek az előkelő zsidó Hur családban nevelkedik fel. Júda Ben-Hurt fivérének, annak anyját a sajátjának tekinti. Úgy lovacskáznak évődve és versenyezve a sivatagos pusztában, mint Mózes és Ramszesz az Egyiptom hercegében. A két nép és kétféle identitás között őrlődő Messala jellemrajzából jó kis előzmény- vagy mellékszereplőfilmet lehetett volna kanyarítani, ha nem erőltetnék az eredeti filmeposz főbb jeleneteit cipőkanállal a történetbe.
Ám sajnos ezt teszik. Így a római karrierépítés jellemtorzító hatása, valamint a jó párbeszédekkel és arcjátékkal elkapott, birodalmi értékrend jellemzése a csúcsnak szánt kocsijelenet lépcsősorává silányodik. És ami még frusztrálóbb, nyoma sincs annak az 1959-es előzményt fémjelző fokozatos belső átalakulásnak, amint a címszereplő eljut a Názáreti Jézus külső szemlélőjétől a Messiás elfogadásáig. Tegyük hozzá, mindezt vallásos pátosz nélkül, a filmbeli Jézus arcát nem, tetteit épphogy láttatva érték el annak-idején. E finom, jelzésszerű Jézus-ábrázolás mégis oly erősen hatott a nézőre, hogy William Wyler alkotása a vasfüggönyön innét jópár fiatal lélekben a kötelező világnézetet kérdőjelezte meg. Pedig a film kezdetben szűkebb körű vetítésein nem pont az volt a cél, hogy a katekizmusról mit sem tudó, gitáros misére sem járó megbízható meghívottak lelkében ilyen folyamatok induljanak be…
Talány, hogy e mostani film mit akar. A római elnyomás többféle módszerét (cukor és korbács) viszonylag jól mutatja, (a színészként jellegtelen) Pontius Pilátus légiójának jeruzsálemi bevonulása vizuálisan és hangeffektjeiben is egészen erős. Ahogy a híres tengeri csatajelenet is drámaian hat. Kiváló ötlet, hogy a küzdelmet végig a megláncolt gályarabok perspektívájából látjuk a hajó borzongató, Hádész-szerű gyomrában, majd a látványos víz alatti felvételekben. Az említett kocsiverseny hozza az elvárhatót vizuálisan, bár a filmvilág utóbbi évtizedének CGI-effekt tobzódása miatt nem tud, nem képes maradandó élményt hagyni a nézőben. Sőt néhol zavaró is: a szintén animált korabeli Jeruzsálem városkép (pláne 3D-ben!) egyenesen az Avatar lebegő szikláira emlékeztet. Pedig lehet, hogy csak a munkavégző processzorokban volt rokonság.
2016. 08. 26. (XX/34)
