1914 őszén az ifjútörök nacionalista mozgalom irányítása alá került Oszmán Birodalom a központi hatalmak oldalán belépett az első világháborúba. A törökök egyik célja az oroszok kiszorítása volt a Kaukázusból, és a Baku környéki olajmezők elfoglalása, ám az ifjútörök Enver pasa által ebből a célból elindított kaukázusi hadjárat katasztrófába torkollott. A birodalomban katonai zseniként bálványozott Enver saját kudarcáért a hadszíntér közelében élő örmények oroszokkal történt összejátszását okolta – az effajta hátbaszúrás-elméletek az első világháborút követően számos országban elterjedtek, az esetek jelentős részében megágyazva a különböző antiszemita mozgalmaknak.
A Hetekben Pécsi Tibor történész az örmények szervezett lemészárlásának 100. évfordulóján, 2015 tavaszán emlékezett meg részletesen a történtekről. (Száz éve történt az örmény genocídium. Hetek, 2015. április 30.) 1915. április 24-én mintegy 250 örmény vezetőt tartóztattak le Isztambulban, az Oszmán Birodalom akkori fővárosában. Az érintettek még nem sejtették, hogy azon az éjszakán az ifjútörök nacionalisták a 20. század első, ipari méretű tömeggyilkosságát indították el.
A cikkből kiderül: az első világháborúba Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia oldalán belépett Oszmán Birodalom ifjútörök nacionalista vezetői az antanttal, pontosabban Oroszországgal és a Brit Birodalommal folytatott összejátszással vádolták a birodalom területén élő keresztény örményeket. A kaukázusi orosz front közeledtével a török hatóságok megkezdték a „belső ellenséggel” történő leszámolás megszervezését, aminek kezdő lépése az örmény vezetők említett letartóztatása volt.
2016. 09. 30. (XX/39)
