Az 1989 utáni kultúrpolitika rájuk nyomta a „szocialista művészek” bélyeget. Vas és Szántó életműve azonban korántsem volt ennyire egyszerű. Szántót az 1950-es években a szocialista esztétika száműzetésbe küldte. Mesekönyveket illusztrált, bár ott is rezgett a léc, hiszen az ebédelő parasztcsaládot nem egy piros traktor tövében ábrázolta, hanem egy nagy fa alatt, a kisfiú fejére pedig micisapka helyett kalapot tett.
Különös fintora a sorsnak, hogy pont az a Szántó Piroska vált az 1956-os forradalom egyik leghitelesebb női krónikásává, aki mindvégig a kommunista párt tagja volt. A festőművész különböző rajzokat, skicceket is készített vázlatfüzetébe, miközben Budapest utcáin végigdübörgött a forradalom. Ezeket a feljegyzéseit és rajztömbjét évekig elásva rejtegette egy pincében.
„Csak azt írtam meg, amit láttam és átéltem.”
Egy századot látott megtörténni
Beszélgetés a 100 éves Bakó Ferenccel »
Ősi ünnep új ruhában: a Valentin-nap másfél évezredes története
A népszerű ünnep a pogány Római Birodalom Lupercaliájára vezethető vissza »
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »