Nyilván nagyon nehéz egy ilyen döntést meghozni, ami egy egész pályaívet tör meg, hiszen életkora alapján még bőven lenne ideje a politikában maradni. Miért nem akar tovább politizálni?
– A fontos döntést akkor hoztam meg, amikor 2010 végén eldöntöttem, hogy nem vállalom tovább az RMDSZ elnöki tisztségét. Utána viszont arra gondoltam, hogy talán nekem is, meg hát az RMDSZ-nek is hasznos lehet, ha még egy ideig a politikán belül maradok. Nehéz volt meghozni ezt a döntést, elég sokat latolgattam, hogy mit tegyek. Megértem azokat, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a politikához, de én nem szerettem volna ide eljutni. Valamikor egy másik hivatást hagytam oda a politikáért, az írói, a szerkesztői mesterséget, az irodalmat, és oda is akartam visszatérni. Ez a kötődés valamennyire megkönnyítette a döntésemet. Nem tekintettem soha szakmának a politikát, ezért ajánlottam régebben is RMDSZ-es politikus kollégáimnak, hogy nem szabad úgy venni a politikát, mint életre szóló karriert. Ebbe bele lehet bukni, és mindenki számára kell lennie egy kiútnak, egy visszavonulási útvonalnak, egy igazi hivatásnak, amit folytatni tud. Magam bele nem buktam, azt gondolom, hiszen saját elhatározásomból hagytam abba, viszont azt éreztem, hogy most már nagyon elkoptatott a politika. Aki őszinte, az bevallja, hogy a politika egy olyan vállalkozás, amely egyfolytában fogyasztja a tartalékainkat, s ha nem vigyázunk, egy adott pillanatban tartalékok nélkül maradunk, és ezt nem akartam. Tizennyolc évig voltam elnök, így akik engem kisgyerekként, óvodásként láttak a televízióban vagy másutt, azok tizennyolc évesen, mikor nagykorúakká váltak, még mindig engem láttak az RMDSZ első embereként. Nem valószínű, hogy hiteles emberként tekintenek rám.
Ma számos közéleti szereplő tekinti szakmának a politikát, amit meg lehet tanulni, és egy életen át lehet művelni. Belül megmaradt civilnek, miközben az RMDSZ-t vezette évtizedeken át?
2016. 10. 28. (XX/43)
