Sokáig sírhelyét sem volt szabad látogatni, sőt 1976–77-ben a Fiumei úti 21-es parcellát, amelyben több mártírral együtt Gérecz is pihent, a hatalmon lévő kultúrpolitika fel akarta számolni, ugyanis kínosan érintette az akkori vezetést, hogy a budapesti egyetemisták közül sokan (bölcsészek, műegyetemisták és orvostanhallgatók) felkeresték a fiatal költő nyughelyét, megemlékeztek róla és kézírással másolták egy-egy nyugati folyóiratból verseit, amelyeket a legnagyobb óvatossággal terjesztettek az egyetemek folyosóin.
Méltán párhuzamba állíthatjuk Géreczet Petőfi Sándorral, nem pusztán azért, mert mindketten huszonhét évesen haltak hősi halált a harcmezőn (egyikükkel a kozák dárda, másikukkal az orosz puskagolyó végzett), hanem élettel teli lírájuk kapcsán is, amelyet egyaránt átjár a szenvedély, a szabadság és a szerelem. Annak ellenére, hogy Gérecz mögött hétévnyi börtön, gyötrelem, megaláztatás állt, rajongott a szabadságért – mint mindenki, aki hazánkban fegyvert fogott a forradalom idején.
A költő harcolt a 2. világháborúban. Mindössze tizenöt éves volt, amikor 1944 őszén bevonult a Nagyváradi Magyar Királyi „Gábor Áron” Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Sümegre menekített alakulatához. Később francia hadifogságba került, ahonnan 1946. október 23-án tért haza.
2016. 11. 04. (XX/44)
