„Anyai nagymamám magyar volt, Budapesten élt. Svájci nagyapám építőmérnök volt, ő felügyelte a Miskolc–Budapest vasútvonal építését a 19. század második felében. Itt találkoztak, de anyám már Svájcban született” – magyarázza Dubs úr, miközben szállodájának fogadóterében ülünk. Bár Szeged és az M5-ös autópálya sincs messze, a Bács-Kiskun megyei Csólyospálos környéke nem turistaparadicsom. A svájci orvos mégis ide álmodta meg nemcsak saját otthonát, hanem négycsillagos szállodáját és a most épülő, idősellátásra szakosodó apartmanjait is. Körülöttünk az alföldi puszta, 90 hektárnyi fenyő- és nyárfaerdővel. „Amikor először jártam itt, még csak egy vendégház állt a területen, de egyből tudtam, hogy ide akarok költözni” – mondja a házigazda, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy negyedrészt magyar vér folyik az ereiben, és kifejezetten sajnálja, hogy édesanyja már nem tudott magyarul. Gyerekkori emlékei között ugyan fel-felbukkannak a nagymama magyar mondókái, ám a nyelvet csak az utóbbi nyolc évben kezdte el tanulni. „Ha tudtam volna, hogy mit hoz a jövő, már gyerekkoromban tanultam volna magyarul” – mondja kifejezetten jó magyarsággal.
Világok találkozása
A jövő bizonyos értelemben jóval korábban kezdődött. Az ifjú Dubs 1974-ben már járt ősei földjén – egy barátjával a Fekete-tengerre autózva töltöttek el itt néhány napot. „Arra emlékszem, hogy az utak nagyon rosszak voltak, mindenütt rengeteg napraforgót láttunk, a gyerekek pedig állandóan rágógumit kértek tőlünk” – emlékezett vissza az orvos. Legközelebb több mint 30 év elteltével, 2007-ben tért vissza. Addigra már magyar felesége volt – Márta asszony aneszteziológus szakorvosként dolgozott Svájcban –, őt kísérte el egy esküvőre, Mezőkövesdre. A lakodalomban jókora derültséget okozva megvillantotta gyér, ám praktikus nyelvtudását: a gumibetétes ablaktörlő kifejezést előző nap tanulta meg, és már egyre jobban ment neki. Persze nem ezért maradt emlékezetes a látogatás, hanem azért, mert a svájci orvos újra felfedezte Magyarországot – amely legutóbbi „találkozásuk” óta rengeteget változott. Akkoriban éppen azt fontolgatta, hogy elhagyja szülőhazáját, és egy idilli környezetben alakít ki új otthont magának és családjának. „Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban is kutattam a lehetőségek után, de vagy túl kicsi, vagy túl drága volt a terület, és valahogy nem éreztem azt a végtelen szabadságot, amit itt. Hétszer tértem vissza egy-egy hétre Magyarországra, keresve a legalkalmasabb területet. Amikor megmutatták ezt a helyet, szó szerint nagyot dobbant a szívem, úgyhogy 2008-ban felépítettük a saját házunkat, ami a mostani szálloda alapja lett” – mondja a házigazda, büszkén kiemelve, hogy a gázt nem vezették be, helyette napkollektort és hőszivattyút alkalmaznak. (Ez annak idején szinte űrtechnológiának tűnt a térségben, ahol nem ritkák az olyan tanyák, ahol még áram sincs.)
2016. 11. 18. (XX/46)
