A kezdetben pár baseballsapkás fiatal egyszerű hírgyűjtő fórumának számító portál alapítójáról, Andrew Breitbartról kapta a nevét. A konzervatív média megreformálását zászlajára tűző kezdeményezés pár éven belül megtalálta saját csípős, polgárpukkasztó, olykor „trollkodó” hangját, amelyre a liberális oldal hamarjában szélsőjobboldali, szexista és rasszista címkéket ragasztott. Értékítéletük szerint a Breitbart News szövegezései kimerítik a gyűlöletbeszéd kategóriáját. A vádakat az intézmény vezetése visszautasította, bár azt sosem tagadták, hogy hűek kívánnak maradni a 2012-ben elhunyt ötletgazda konfrontatív, szókimondó szelleméhez, és hogy nem hisznek a teljesen objektív hírközlésben.
Népszerűségük Trump kampánya idején ugrott meg. Idén eddig 1,8 milliárdszor kattintottak az oldalra, amely az előző évben tapasztalt 1 milliárdos látogatottságnak majdnem a kétszerese. Bár ez egyelőre elmarad a CNN és a Fox News nézettségétől, sokan mégis attól tartanak, hogy a Breitbart News innentől a „Trump-adminisztráció kiterjesztésévé” fog válni. Kiváltképp, hogy a republikánus jelölt mecénásaként is fellépő Robert Mercer milliárdost sejtik a portál mögött. A Breitbart News beismerte, hogy Trump-pártiak, de elmondásuk szerint ez nem fogja visszatartani őket attól, hogy kritizálják az új elnököt, ha eltér korábbi ígéreteitől.
Szó, mi szó, az ügyvezető elnök, Stephen Bannon személyén keresztül valóban olyan közvetlen elérést kapnak a Fehér Házhoz, amire a szakértők szerint régen nem volt példa. Bannonék viszont ebben elsősorban arra látnak lehetőséget, hogy ne csupán a konzervatív hírközlést meghatározó Fox Newszal, hanem az egész balra húzó médiával versenybe szállhassanak. Larry Solov, a cég vezérigazgatója szerint a céljuk az, hogy végső soron globális hírhálózattá váljanak.
Stephen Kevin Bannont, becenevén Steve Bannont ellentmondásos figurának tartják. A Hollywoodban tevékenykedő médiamágnás filmkészítői tevékenysége során ismerkedett meg Andrew Breitbarttal, és hamarosan az általa alapított hírportál döntéshozó tanácsának tagjává vált. Breitbart halála után pedig egyenesen az anyavállalat ügyvezető elnökévé lépett elő. Bannon vezetése alatt a hírforrás nacionalistább lett, és az úgynevezett alternatív jobboldal (az internetgeneráció nacionalista, konzervatív értékrendű reformmozgalma) irányába mozdult el.
2016 augusztusában Donald Trump megtette választási kampánya fejének, ami miatt – kampánynyilatkozata szerint – ki kellett vonulnia a sajtóorgánumból. Politikai karrierje miatt pedig akár végleg ott is hagyhatja a Breitbart Newst. November 13-án a megválasztott elnök a főtanácsadójának nevezte ki, ami a hírportál oldalán megjelent megosztó szalagcímek és állítások (például az európai bevándorláshul-
lám kapcsán: „A politikai korrektség
a muszlim erőszakkultúra védőbástyája”) miatt sokakban felháborodást váltott ki. November 15-én 169 demokrata képviselő aláírásával levelet küldtek Trumpnak, amelyben azt sürgetik, hogy a megválasztott elnök vonja vissza Bannon kinevezését. Többen szexizmussal és rasszizmussal is vádolják az új főtanácsadót. Az antiszemita bélyeget is rásütötték, amivel viszont pont
a Republikánus Zsidó Koalíció és az Amerikai Cionista Szervezet vezetői, valamint más zsidó közszereplők (például Alan Dershowitz harvardi professzor) nem értenek egyet.
Némelyek attól tartanak, hogy a Republikánus Párt az európai szélsőjobboldal irányába fog elmozdulni Bannon tevékenysége nyomán. Szembeötlő kontrasztban áll az őt érő vádakkal, hogy Bannon irányítása alatt a Breitbart vezető szerkesztői pozíciókban foglalkoztat nőket és különféle kisebbségeket is. Például a londoni irodájuk feje, Raheem Kassam méltatta Bannont, hogy őt mint „színes bőrű, muszlim családból származó srácot” bízta meg a londoni kirendeltség működtetésével.
Solov vezérigazgató televíziót is akar a Breitbartnak, sőt a Trump-adminisztráció híreinek fő forrása kívánnak lenni. Van egy irodájuk Texasban is, és riportereik az egész országban, továbbá Londonban és Jeruzsálemben is tevékenykednek. A továbbiakban meg szeretnék vetni a lábukat a választások előtt álló Németországban és Franciaországban is.
Jelképük a ragadozó méhészborz, legendás kitartása és vastag, szinte átlyukaszthatatlan bőre miatt. Elmondásuk szerint a tevékenységük nem törvénysértő, sokkal inkább alkotmányosan védett polémia a „mimózalelkű” liberálisok kihívására. Vajon hangjuk erősödése megtöri majd a liberális média hegemóniáját? Ezt egyelőre még nem látni, annyi viszont bizonyos, hogy az utóbbiak fölényes magabiztosságát már az elnökválasztások eredménye is megrengette.
2016. 12. 02. (XX/48)
