A telep valóban senki földje, mert sok évtizeddel ezelőtt egy helyi gazda odaadta egy családnak, akik aztán egy viskót húztak fel rá, majd a telep gyorsan növekedett, sokféle sorsú és hátterű ember telepedett ide. A terület sorsát végül a marosvásárhelyi HISZ munkatársai rendezték, így az itt lakóknak legalább a föld biztosan áll a lábuk alatt. A szeretetszolgálat nyolc éve foglalkozik az itt élőkkel, akkor kereste meg a szervezetet az egyik itteni család, Varga Sándor és felesége, Rózsika – mondja lapunknak Kovács Sándor, a HISZ vezetője. A megkeresés
levélben érkezett, és meglehetősen érdekes volt, ugyanis nem segélyt kértek, hanem segítséget ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon az életük. A Vidám Vasárnap műsorát nézve jutottak arra az elhatározásra, hogy elég volt az addigi életükből, újat kell kezdeni, ezért fordultak a szervezethez és a Hit Gyülekezetéhez. „Döbbenetes állapotok fogadtak bennünket. Az egyetlen reményt az itteni emberek elszántsága jelentette, látszott rajtuk, hogy komolyan gondolják a változást” – idézi fel Bondor László, a vásárhelyi szervezet régiós vezetője. A megkeresésből sokéves program született, helyben alakult egy gyülekezet, egy leromlott állapotú házat újítottak fel, közösséget építettek. „A felelős gondoskodást, az alapvető higiéniát és a tanulást igyekszünk népszerűsíteni az itt élők körében, ugyanis a segélyek csak rövid ideig képesek enyhíteni a kiszolgáltatottságból eredő érzéseket” – hangsúlyozza Bondor László. A hagyományos székely falusi ház szobáit egybenyitották, gipszkartonozták, laminált padlót fektettek le, egy más világot alakítva ki a telepieknek. Itt zajlanak az istentiszteletek, a foglakozások, de lassan kinövik a házat. Az udvaron csűr – masszív építmény –, ide, ha anyagilag finanszírozni tudják, egy mosókonyha, fürdőszoba van tervezve, mert a telepen csak egy fúrt kút van. Patak is van a területen, de csak akkor használható, amikor bőséges a csapadék.
Testes, vidám ember köszön harsányan ránk, Varga Sándor mutatkozik be szívélyesen. Sándor a levél írásakor éppen falopásból élt, illetve „szerzésből”, ahogy errefelé mondják. Azóta nagyot fordult vele az élet, de csak azért, mert volt, aki fordítson rajta – teszi hozzá hálásan. Fával foglalkozik most is mint vállalkozó, a telephelye is a faluban van, de már legálisan, egy környéken dolgozó ismert cég alkalmazottja. Igyekszik munkát adni a telepen azoknak, akik szintén ki akarnak törni. „A változáshoz szükséges döntést azonban csak az ember saját maga tudja meghozni. Nekem is őszintén kellett szembenéznem azzal a sorssal, amit én alakítottam ki magamnak. A külső segítség csak azért használt, mert én is ki akartam törni a nyomoromból” – mondja egyszerűen, de érthetően fogalmazva.
2016. 12. 02. (XX/48)
