„A 2013-as Hungarostudy-kutatás során azt találtuk, hogy a magyar munkavállalók több mint 28 százaléka szenved a káros munkahelyi stressztől. Ennek elsődleges egészségügyi következménye a depresszió, amely a WHO becslése szerint 2030-ra az elsőszámú népbetegséggé fog előlépni. Kutatásainkból az derült ki, hogy akiknek a munkahelyén a pszichoszociális kockázati tényezők jelen vannak, azoknál hatszor nagyobb az esélye a súlyos vagy közepesen súlyos depresszió kialakulásának, ami a lakosság 17 százalékát érinti” – ismertette a hazai adatokat dr. Salavecz Gyöngyvér pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének adjunktusa, a Gary Chapman Mérgező munkahelyek című könyvének megjelenése kapcsán rendezett kerekasztal-beszélgetésen.
A pszichológus kitért arra, hogy krónikus stresszről akkor beszélünk, amikor hosszú távon kerülünk olyan környezetbe, amelyben az alkalmazkodáshoz nem rendelkezünk kellő erőforrásokkal. Tipikusan ilyen lehet a munkahely, különösen ma, a szédületes iramú változások és fejlődés korában. A stresszt csak fokozza a rossz hozzáállás, ezért a Hungarostudy 2013 kutatói megvizsgálták a magyarok stresszkezelő képességét is. Kiderült, hogy szükség lenne a tanult, helytelen sémák korrekciójára, már csak egészségvédelmi szempontból is. A magyarok körében ugyanis kiemelkedően magas a konfliktuskerülés, bizonytalanságkerülés, a változtatástól való félelem, a bizalmatlanság, illetve a káros magatartásformák (dohányzás, alkoholizmus) előfordulása.
A helyes stresszkezelés kialakításában kíván segítséget nyújtani az amerikai sikerszerző – és munkatársainak – kötete, melyből kiderül, hogy a munkahelyi stressz mindenhol hasonló tényezők következménye, sőt, hasonlóan helytelen reakciókat is vált ki – legfeljebb nem annyira tömegméretekben, mint például nálunk. A mérgező viszonyokban tanúsított tehetetlenség és a helyzetbe való beleragadás a magyarokra különösen jellemző – derült ki a kerekasztal-beszélgetésből. A könyvből konkrét támpontokat kaphatunk ahhoz, hogy felismerjük a határainkat, azaz meg tudjuk ítélni, hogy meddig és hogyan van értelme felvállalni egy nehéz helyzetet, és mikor tanácsos továbblépni. Chapmanék hosszú évek tanácsadói tapasztalata alapján fejtik ki a vezetői alkalmasság mibenlétét, elsődleges szerepét a munkahelyi légkört és teljesítményt illetően, de kitérnek a beosztottak felelősségére és a szervezetek diszfunkcionális működésének egyéb okaira is.
2016. 12. 02. (XX/48)
