„Menjen a pokolba!”, „Oszd meg és ünnepeld te is a halálát!”, „Hazahívta az ördög”, „Ding-dong, a boszorkány meghalt”, „Egy gonosz és undorító emberrel kevesebb van a világon” – futott át a közösségi portálokon a hír, hogy dr. Joseph Nicolosi március 7-én, hetvenévesen váratlanul meghalt egy vírusos fertőzésben. A The Daily Beast nevű, több milliós látogatottságú liberális portál pedig cinikusan azzal a címmel közölte a halálhírét, hogy „Bárcsak az ex-gay mozgalom is követné alapítóját a sírba”. Miközben azonban melegaktivisták a Twitteren sorra osztották meg az önfeledten táncoló, gúnyolódó mémeket, Nicolosi özvegye a Facebookon drámai közleményben védte férjét a támadásokkal szemben: „A férjem igenis nagy és kivételes ember volt! Sosem ijedt meg a politikai korrektségtől, és örült, hogy az árral szemben úszhat, mert meg volt róla győződve, hogy a kultúránk rossz irányba tart. A melegaktivisták gúnyt űztek belőlünk, és mindent megtettek, hogy a közvélemény szemében nevetségessé tegyenek bennünket, de Joe meg volt róla győződve, hogy egy nő és egy férfi sem született homoszexuálisnak, és ezt az igazságot lelkesen védte a Fox-tól a BBC-ig.”
Linda Nicolosi, aki egyben férje munkatársa is volt, hiszi, hogy az igazság és a mozgalom tovább él és terjed majd a világon: „Dr. Nicolosi mindig azt remélte, hogy öröksége, a helyreállító terápia tovább terjed majd. Sosem kényszerítettünk senkit, mindenki szabad arra, hogy meleg életmódot folytasson, de továbbra is képviselni fogjuk azt, hogy az embertársi szeretet megköveteli tőlünk, hogy segítsünk abban, hogy mindenki örömmel megélhesse biológiai adottságát.” A bejegyzést több egykori meleg páciens kommentálta, mély fájdalmukat és együttérzésüket fejezve ki Nicolosi családjának. „Több konferencián is voltam már, de az ő beszédét hallva hittem el először, hogy van kiút a problémámból, még arra is szakított időt, hogy félrevonuljunk beszélgetni, és tanácsot, bátorítást adott a jövőre nézve. Ez változtatta meg az életem!” – írta egyikük a memoár alá.
„Ha egy személy nem elégedett azzal, hogy meleg, miért ne kapjon segítséget?” – teszi fel a kérdést Nicolosi 25 éve megjelent sikerkönyvének bevezetőjében, hozzátéve, hogy amikor 1973-ban törölték a homoszexualitást az úgynevezett DSM-modellből, vagyis a mentális betegségek listájáról, akkor azzal erőszakosan lesöpörték a pszichológia asztaláról azt a jogos, tudományos kérdést is, hogy miért lesz valaki homoszexuális. Korábban gyermek- és kora tinédzserkori traumaként diagnosztizálták ezt a rendellenes szexuális viselkedést, amit szerinte alátámaszt az a tény is, hogy az online pornográfia általános elterjedésével megnőtt a homoszexuális hajlamú tinédzserek száma. Ha tényleg létezne „meleg-gén”, akkor statisztikailag meg kéne maradnia az 1,5–2 százalékos sávban, de klinikáján a páciensek 40 százaléka melegpornó-függő tinédzser.
2017. 03.17. (XXI/11)
