Az 51 éves Basuki Tjahaja Purnama, akit többnyire csak Ahok néven emlegetnek (kínai beceneve nyomán), már így is történelmet írt. Annak ellenére, hogy keresztény hite és kínai nemzetisége miatt kétszeresen is kisebbséginek számít a több mint 260 milliós országban, ahol a lakosság csaknem 90 százaléka muszlim, 2014-ben mégis elfoglalhatta Jakarta kormányzói székét. Ezzel ő lett az indonéz főváros első kínai és az elmúlt fél évszázad egyetlen nem muszlim vezetője. Igaz, nem választások révén került pozícióba: az addigi kormányzót, Joko Widodót megválasztották az ország elnökének – így helyettese, Ahok ülhetett a vezetői székbe. Ugyanakkor 2012-ben az 5 százalékos kínai és 10 százalékos keresztény kisebbséggel rendelkező metropoliszban úgy választották meg Widodót, hogy nyilvánvaló volt: a kínai-keresztény politikus lesz a helyettese. A korábban sikeres vállalkozóként tevékenykedő Ahok ráadásul 70 százalékos népszerűségnek örvendhetett a közvélemény-kutatások szerint. Elsősorban a feltörekvő középosztály támogatását élvezte a korrupció- és bürokráciaellenes intézkedései nyomán, illetve fejlesztési tervei miatt, amelyek révén Jakartát egy olyan modern „okosvárossá” kívánta fejleszteni, mint például Szingapúr.
Mint kabinetjének egyik vezető munkatársa a Heteknek elmondta, a volt kormányzó harca a korrupció ellen személyes motivációból is fakad: a kereszténység karizmatikus irányzatához tartozó Ahok ugyanis gyakorló hívő, aki minden reggel négy órakor imával kezdi a napot, és politikai alapelveit a Biblia tanításaira alapozza.
Érdemes megjegyezni: az, hogy muszlim többséget keresztény hitű kormányzó igazgasson, Indonéziában nem annyira lehetetlen küldetés, mint mondjuk a Közel-Kelet muszlim országaiban lenne. A 18 ezer szigetet felölelő Indonéziára ugyanis történelmének kezdetétől erősen jellemző az etnikai és vallási sokszínűség, amely a második világháború után függetlenné vált ország alkotmányának is egyik sarokköve. Az alaptörvényben megfogalmazott „állami istenkép” tulajdonképpen kompromisszum egy muzulmán és egy szekuláris államforma között. Persze az iszlám kiemelkedik az „egyenlő” vallások sorából – ám az egyistenhívő kisebbségek így is gyakorolhatják hitüket, még ha rendszeresen fellángolnak is vallási indíttatású feszültségek. (Erről lásd bővebben: Transzmigráció és megszállás – Az indonéz áttelepítési program tanulságai, Hetek, 2016. 09. 30.)
2017. 04.28. (XXI/17)
