A ma kemény, de a holnap még rosszabb lesz!

„Pusztítsd el a régi világot, hogy újat alkothass” – visszhangozták Mao Ce-tung jelszavát az ősi Hangcsou utcáin, amikor a kis Ma Jün megszületett 1964-ben. A vörösgárdista terror kulturális és fizikai elnyomásában élő tradicionális zenészcsalád alig tudott kijönni az akkor közmegvetésnek örvendő szakmájából, így a folyamatos nélkülözés mellett egyedül az örök optimizmus és vidámság tehette boldoggá a kiskorától kezdve ambiciózus Ma életét. Bár nem túl előnyös külseje és burzsoá származása miatt folyamatos támadásoknak volt kitéve az iskolapadban, hamar kitűnt megingathatatlan önérzetével, és elmondása szerint „sosem érdekelte a fölötte állók véleménye”. Magányában szeretett hobbijának, a tücsökgyűjtésnek szentelte idejét; az egyedeket már a ciripelésükről képes volt beazonosítani. A harcias bogarakból ötletesen „gladiátorviadalt” szervezett, amivel az osztályban sikeresen állította helyre a megtépázott jóhírét.

A tétlenkedni utáló, dolgozni-tanulni már-már mániákusan szerető Ma életének első fordulópontja 1972-ben történt, amikor Nixon amerikai elnök látogatást tett a szülővárosában. Az ettől fogva a nyugati nyitás kapujaként elhíresült városba rendszeresen kezdtek járni a turisták, akiknek a nyolcéves srác rövid angolleckékért cserébe egyedi városnézést ajánlott fel. Ekkor ragadt rá a „Jack” előnév, mivel az amerikaiak a nyelvtörő kínai helyett inkább új nevet ragasztottak a folyton a hotelek körül mászkáló kisfiúra. Nyolc éven keresztül Ma minden reggel kora hajnalban kelt, és negyven percet biciklizett, hogy a külföldi „ügyfeleivel” találkozhasson, akiktől szerinte sokkal többet tanult, mint az unalmas, ideologizált állami tanórákon. A kettős nevelés hatására már tinédzserkorára fölismerte, hogy „Kína nem a világ legboldogabb és leggazdagabb országa”, és ettől kezdve egyre többet igyekezett megtudni a kinti világról. Tizenöt évesen összebarátkozott egy kedves ausztrál családdal, akik meghívták őt egy harmincnapos „nyári vakációra” a szigetországba. „Te jó ég! Itt minden teljesen más, mint ahogy nekünk a tanáraink mondták” – döbbent le újra a nyugati életszínvonal láttán, ez pedig végleg a kapitalizmus felé fordította a figyelmét.

A hangyák forradalma