„Azt hiszem [a gyermekmolesztálás] alapjában véve egy csomó dolog elhanyagolásának volt a következménye. Nem figyeltem magamra, felesleges dolgok miatt aggódtam, nagy nyomás nehezedett rám, és nyilván nem vettem észre a depressziót. Nem tudtam aludni, nem ettem rendesen, teljesen kivoltam, senkivel sem beszéltem, csak rengeteg dolgot csináltam, mindenkinek ott voltam, és nem mondtam soha semmire nemet… És persze nem voltak barátaim a papok között, magányosan, egyedül teltek a napjaim. Most már ezt tisztán látom. A legnagyobb bűnöm az volt, hogy amikor aztán jött valaki, aki személyes érdeklődést mutatott irántam, azt kihasználtam. Egy fiú volt, aki a segítségemre szorult” – így értelmezte saját bukását a könyvben megszólaló egyik katolikus pap. A szexuális abúzusok áldozataival foglalkozó terapeutaként dolgozó szerző rajta kívül további nyolc egykori bántalmazó pappal készített interjút, és emellett számtalan témában megjelent kutatást dolgozott fel. Marie Keenan ezúttal nem az áldozatok szempontjából közelíti meg a gyermekmolesztálások kérdését, hanem a katolikus egyházi struktúra és teológia kontextusában, illetve az elkövetők szemszögéből – mindezt úgy, hogy nem a felmentésükre, hanem a problémakör teljes megértésére tesz kísérletet.
Mekkora a baj?
A könyv utal rá: a történelem során a Római Katolikus Egyháznak mindvégig voltak aggodalmai azzal kapcsolatban, hogy papjai és a rájuk bízott fiúk között szexuális kapcsolat létesülhet, és tettek is kísérleteket a jelenség büntetések általi visszaszorítására. Az egyházi hierarchia mégsem volt készséges, amikor az 1980-as évektől kezdve a médiában megjelentek az első beszámolók a szexuális bántalmazásokról. Ezért is nehéz megbecsülni, hogy a papoknak pontosan hány százaléka érintett. A probléma nagyságára utal, hogy bár a Vatikán 2001-ben kiadott egy belső jogszabályt, amely szerint „az igazság látszatát” keltő szexuális bántalmazásokkal kapcsolatos vádakat közvetlenül a római Hittani Kongregációhoz kell irányítani, ezt a rendelkezést 2010-ben módosították, mivel Róma „képtelen volt a nagyszámú bejelentéssel megbirkózni”.
2017. 05.12. (XXI/19)
