Román történészek szerint a havasalföldi fejedelem csupán a lejárató propaganda áldozata, aki a korszaknak megfelelő módon gyakorolta hatalmát. Egyáltalán nem volt szörnye-teg, csak kemény legény, akinek két irányba kellett hadakoznia folyamatosan: a magyarok ellen és a törökök ellen. A hamisított történelmet cáfolni igyekvő modern kori román történetírás ezt a képet igyekszik igazolni a bukaresti Nemzeti Művészeti Múzeumban most megnyílt kiállítással. Festményekkel, korabeli kéziratokkal, levelekkel támasztják alá, hogy semmivel sem volt kegyetlenebb, mint bármelyik korabeli nagyúr vagy uralkodó, csak a Nyugat és Hollywood csinált belőle vérszívó fenevadat. A román történészek szerint a Drakula köré szőtt legendák arra szolgáltak, hogy a félig isme-retlen Kelet-Európát és azon belül Havasalföldet, illetve Besszarábiát, a románság tulajdonképpeni szülőföldjét primitívnek és minden gonosz forrásának mutassák be.
Legenda és valóság
Nagy Árpád kolozsvári történész szerint nehéz lesz a „szerecsenmosdatás”, mert a gróf legendája ma nagyon népszerű, turisták tömegeit vonzza Romániába. A mítosz keletkezése egy találkozással indult: az ír származású Bram Stoker író 1890-ben találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki híres keletkutatóként nagyon is ismert volt Európában. A magyar professzor mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad, azaz Vlad Ţepeş, a „karóba húzó” legendájáról. A karakter olyannyira rabul ejtette a szerzőt, hogy hatévi kutatómunkával megalkotta az erdélyi vámpír figuráját. Tette mindezt úgy, hogy egyetlen egyszer sem járt Kelet-Európában, így Erdélyben sem. A regény a négy fal közti kutatómunka eredménye – mondja Nagy Árpád. A feljegyzések szerint a British Libraryben és Whitby könyvtárában kutatott, majd 1897-ben jelentette meg misztikusnak szánt írását, ami azonnal hatalmas sikert aratott. Azóta számtalanszor kiadták, illetve filmre vitték a világ legismertebb rémtörténetét, és a Ceaușescu bukása utáni években valóságos turistamágnesként kezdte vonzani a rajongókat Segesvárra és Törcsvárra.
2017. 06.09. (XXI/23)
