„Jézus, az első transznemű férfi” – ezzel a címmel hozta le a héten a Huffington Post egy leszbikus munkatársa „igemagyarázatát”, amelyben a magát kereszténynek állító szerző fölényesen azon gúnyolódott, hogy mennyivel jobban érti a Bibliát azoknál a fundamentalista keresztényeknél, akik az Ige szó szerinti értelmén „lovagolnak”. „Azt kiáltják, hogy Isten nem követ el hibát, pedig csak fehérben és feketében tudnak gondolkozni, és bármi, ami ezen kívül esik, az már szerintük nem lehet Istentől. A Mindenhatót a saját zárt és kicsinyes világképükbe akarják bezárni” – írta róluk Suzanne DeWitt Hall magabiztosan, ellentétbe állítva a „gyűlöletüket” és az „intoleranciájukat” azzal a „Jézussal”, aki számára „nyitott”, „minden határt ledöntő” és persze „transznemű” forradalmár volt. Sőt, ha ma anyjával egy kaliforniai plázában bevásárolna, akkor két „shopping” között be nem tenné a lábát a férfimosdóba, hanem a középső, semlegesnemű mosdót választaná, hiszen „különleges nemisége” szerinte magasan fölötte állt a férfi nemnek.
A vallásos folklórból jól ismert nőies arcú, hullámosra fésült hajú, torz Jézus-ikon alá írt „teológiai értekezés”, ami szerint a Biblia szövegének egyértelmű olvasata azzal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy a buta és zárkózott konzervatív keresztények nem az Íráshoz hűek, hanem ahhoz az intoleráns, kirekesztő előítélethez, amit önkényesen olvasnak bele a „valójában sokszínű” szövegbe. A melegaktivistaként és jogvédőként, valamint leszbikus gyerekmesék írásával foglalkozó írónő „újítóan bátor” értelmezése persze mind teológiailag, mind logikailag primitív és fárasztóan öncélú. A liberális hátország erkölcsi fölényével fellépő Hall blaszfém okfejtése egyetlen egy igéből, Pál Korintusiakhoz írt levelének hasonlatából indul ki: „Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.” (15:45) Ebből szerinte logikusan következik, hogy mivel az első emberből lett teremtve az asszony, így mind az „eredeti”, mind az „utolsó” Ádám női és férfi kromoszómák nélkül jött a világra. A „stabil nemi identitás hiánya” pedig a transzneműség „csodája”, így Jézus ha ma élne nemcsak támogatná a Google-t szivárványba borító pride hónapot, hanem maga is a büszke meleg és transzvesztita közösség tagja lenne – állítja őszinte dilettantizmussal Hall.
Ugyan az elmúlt kétezer év ellentmondásos keresztény teológiája már sok zsákutcát és életellenes végkövetkeztetést kitermelt magából, de azt az egyszerű, görög szavakban és ragokban szinte minden evangéliumi versben visszaköszönő tényt, hogy Jézus férfi volt, még csak most – a genderőrület hajnalán – jutott eszébe bárkinek is megkérdőjelezni. Bár az önigazoló liberális teológia gyöngyszemeként egy igét facsar ki a számára előnyös végkövetkeztetésig, azt már egy szerény képességű tanuló is megállapítaná az irodalom érettségin, hogy Pál szavait elsősorban hasonlatként, nem pedig a biológiára is kiható lényegi azonosságként kell értelmezni. A Bibliát végig önkényes eszközként használó leszbikus írónő azon állítása sem igaz, hogy Ádám transznemű lett volna, hiszen Mózes I. könyve világosan „férfiról és asszonyról” beszél a teremtéskor, vagyis az első ember férfi volt Éva megformálása előtt is és után is. Az a csekély biológiai anyag, amit Isten „kiműtött” Ádámból, hogy abból megteremtse Évát, ugyan valóban meghatározta az első nő teljes genetikai térképét, de visszafelé már nem hatott, hiszen pont a Hall által fundamentumként hivatkozott Korintusi levél állítja, hogy „nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból”. (11:8)
2017. 06.23. (XXI/25)
