„A szülők, a múlt nemzedéke tragikus tehetetlenséggel kénytelen szemlélni, mint iparkodik minden módon és eszközzel elszakítani tőle gyermekét az erőszakos, idegen rendszer. A versenyfutás a gyermek lelkéért, ez a korunkbeli nagy dráma, a világdráma igazi cselekménye. A rendszer tudja, hogy a biztonságát világvonatkozásban csak úgy alapozhatja meg, ha a kihalásra ítélt idősebb nemzedék nyomába lépő ifjúságot minden módon megragadja, elszakítja őket a családtól, a nemzettől, a nyugati műveltség öntudatától, s egy-két janicsármódra nevelt nemzedék feláldozása után olyan ifjúsággal rendelkezik majd, amelynek már idegrendszerében sem élnek a család, a nemzet, a nyugati műveltség reflexei. Ezért a nagy, az erőszakos, a minden módon szorgalmazott hajsza.”
„Ulysses Vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja” – hangzott föl először 1951. október 7-én, Münchenben. Márai Sándor volt Ulysses, a fenti idézetrészlet pedig az 1951. december 23-án elhangzott adásból való (olvasható: Márai Sándor: Fedőneve: Ulysses I., Helikon, 2014, 63.). Márai tehát itt a bolsevik rendszert jellemzi.
Ami az igazán megdöbbentő, hogy amit itt a kommunistákról ír, az gyakorlatilag teljesen illik a modern liberalizmusra is. Túlzás lenne ez? Egyáltalán nem. Megmutatom, miért. Láttam nemrég egy videót, amiben az edmontoni közkönyvtárban három nőnek öltözött férfi („drag queen”) tartott mesedélutánt a gyerekeknek.
2017. 06.30. (XXI/26)
