„Narancslébe kevert patkányméreg” – jellemezte Harry Pottert a Christianity Today egyik újságírója. Harry világában, ahol aki megissza a döglött állatok vérét, az különleges erőre tesz szert, a varázslófiú vére „új élet erejét” hordozza, a démoni megszállottság nem mindig veszélyes, továbbá a tűzön átvivés mágikus gyakorlata, vagy a halottakkal és szellemekkel való kommunikáció mind-mind elfogadható és normális gyakorlatok.
A dögök vérének az elfogyasztásától az Ó- és az Újszövetség egyaránt óva inti az embereket. A Bibliában kizárólag a Fiú, Jézus vére hordoz új életet. A démonok mind Istennel szemben álló, gonosz lények, az azoktól való megszállottság borzalmas spirituális-lelki kötelék. Isten figyelmeztette a zsidókat, hogy nehogy eltanulják a kánaáni népek okkult gyakorlatait, amelyek közül a Szentírás a „tűzön átvivést” is gyakran említi. A Biblia a halottakkal és szellemi lényekkel való kommunikációt is egy, az emberre borzasztóan veszélyes tevékenységként írja le. Ilyenkor az emberek belépnek olyan, náluk erősebb, szuperintelligens szellemi lények birodalmába, amelyek célja az emberek totális elnyomása.
A Potter-univerzumban a mágia egy önmagában semleges valóság, amelyet lehet jóra és rosszra is használni. A Bibliában ezzel szemben a mágia minden formája – még a gyógyításra használt, úgynevezett „fehér mágia” is – Isten ősellenségétől származó spirituális erő, amelynek használata az ember lelkét azonnal a Gonoszhoz láncolja. A fehér mágia átmeneti könnyebbséget hozhat egy fizikai szenvedéstől, betegségtől, de ez egy fausti alku, amelyért cserébe az ember a lelkét örök kárhozatra determinálja.
2017. 07.07. (XXI/27)
