Szaddám Huszeint 2006. de-cember 30-án végezték ki: a diktátor utolsó percei – közvetlenül a halál pillanatáig – ma is megtalálhatók a YouTube-on. Azt viszont már nem láthatjuk, hogy amint kivitték a holttestet a teremből, a kint várakozók ütlegelni és köpdösni kezdték. Csak egy tucat távolabb álló szemlélő érzett gyászt, majd haragot – egyiküket úgy kellett lefogni, nehogy a dühödt tömeg közé rontson.
Ezek az együttérző szemtanúk nem Szaddám rokonai vagy barátai voltak, hanem – bármilyen meglepő – amerikai katonák. Will Bardenwerper, Irakban szolgált egykori gyalogostisztnek a közelmúltban megjelent, The Prisoner in His Palace (Fogoly saját palotájában) című könyve szerint a Szaddám felügyeletére kirendelt őrök őszintén megrendültek a diktátor halálán. „Úgy éreztem, cserbenhagytam. Olyan volt, mintha magam is gyilkos lennék, mintha megöltem volna valakit, aki közel állt hozzám” – emlékezett vissza Adam Rogerson, a csapat egyik szakértője, amikor Bardenwerper interjút készített vele.
Társai, a magukat „Szuper Tizenkettőnek” nevező csapat tagjai mind hasonló érzésekről számoltak be. Ők ugyanis hónapokat töltöttek Szaddámmal, aki inkább tűnt számukra barátságos öregembernek, mint a „gonosz tengelye” egyik kegyetlen diktátorának, a hírhedt „bagdadi mészárosnak”.
2017. 08.04. (XXI/31)
