A köznyelvben a kiégés leginkább fizikai-érzelmi-mentális kimerültséget jelent, és meghatározott tünetegyüttesei vannak. Ugyanakkor a sejtek szintjén a burnout akkor is jelen lehet, ha nem produkáljuk az összes „klasszikus” tünetet. A tudósok által krónikus, alacsony szintű gyulladásként beazonosított folyamat legfőbb fűtőanyaga a stressz, és összefüggésben áll a táplálkozási és életmódbeli (rossz) szokásainkkal is. Úgy tűnik, számos modern betegség hátterében ez áll.
Amindennapi élet küzdelmei – munka, számlák, gyerekek, háztartás – gyakran egy kegyetlen mókuskeréknek tűnnek. A legtöbbünk valahol érzi, hogy ennek a kimerítő tempónak nem lesz jó vége, mégis „tekerünk” tovább, ügyet sem vetve az esetleges következményekre. Majd a hétvégén vagy a szabadság alatt kialusszuk, kipihenjük magunkat. Ismerős gondolatok? Súlyos árat fizethetünk miattuk. A fizikai és lelki stressz ugyanis olyan káros folyamatot indíthatnak el szervezetünkben, amely komoly egészségügyi problémákhoz vezet: többek között a szívbetegségek, a depresszió, a krónikus fájdalom vagy az idegrendszeri betegségek mögött is gyakran ezt, vagyis a krónikus, alacsony szintű gyulladást kell keresni. Amíg ugyanis a szervezetünket érő támadások nyomán kialakuló gyulladás normális, sőt szükséges immunreakció, addig a stressz ezt a „belső égést” állandó, krónikus szintre emeli.
A téma kutatói szerint a folyamat tudományos megértésének jelentősége a génkutatás eredményeihez mérhető – írja a New Scientist tudományos folyóirat. A gyulladás a szervezetünk első védelmi vonala, amely nélkül végzetesen sebezhetőek lennénk. Mindannyian rendszeresen tapasztaljuk, hogy amikor a testünket sérülés vagy fertőzés éri, akkor az érintett terület bepirosodik, ég, bedagad és fáj. Először a sejtek egy citokin nevű vegyi anyagot kezdenek el kiválasztani, amely növeli a véráramlást az érintett területen, és „riasztja” az immunrendszert, hogy készüljön fel a „harcra”. A hőemelkedés a növekvő véráramlás mellékhatása, a pirosságot és a duzzanatot a véredények kitágulása okozza, amelynek a célja, hogy a fehérvérsejtek elárasszák az érintett szövetet. Ezek a sejtek felfalnak minden behatoló kórokozót, és eltakarítják a „romokat”.
2017. 08.11. (XXI/32)
