Az elmúlt évtizedekben, az internet előtti világban nem volt könnyű dolga azoknak, akik Magyarországon eredetiben szerették volna megismerni a korai keresztény szerzők műveit. Ezeket ugyanis a hivatalos ideológia kifejezetten károsnak és elvetendőnek ítélte. Mivel a Bibliát egyáltalán nem tekintették történelmi forrásnak, ezért egyszerűen elhallgatták azt, hogy a megkerülhetetlen forrásnak számító ókori történetíró, Josephus Flavius a zsidó nép – sőt az emberiség – történetét egyértelműen az ószövetségi történeti könyvek alapján írta meg. Így művének (A zsidó nép története) magyar kiadásából ezt a közel százoldalnyi részt egyszerűen kihagyták, és csak a bibliai kor utáni részek jelenhettek meg.
Az „igen nemes magyar nemzet”
Hasonló ehhez a korai magyar krónikások esete is. Anonymus és Kálti Márk műve ugyan kis példányszámban megjelenhetett, de Kézai már úgy sem, és csak egy 19. század végi kiadásban volt olvasható. (Ma már mindhárom mű elérhető teljes terjedelemben a Magyar Elektronikus Könyvtár – mek.hu – gyűjteményében.)
2017. 09.08. (XXI/36)
