Most, hogy Anglia kilép az Európai Unióból, már semmi sem áll annak az útjában, hogy Németország váljon Európa domináns hatalmává. Berlin már nemcsak az EU gazdaságpolitikáját, hanem a külpolitikáját is egyre inkább meghatározza. Azt, hogy az EU hogyan viszonyuljon például Oroszországhoz és Törökországhoz, Berlinben fogják eldönteni. Az Egyesült Államoknak – csakúgy, mint Kínának, Indiának vagy Brazíliának – elsősorban Németországgal és nem a brüsszeli vezetéssel kell majd tárgyalnia.
A közelmúltban Európát sújtó krízishelyzetekben – a görög válság, az ukrán–orosz feszültség, a tömeges bevándorlás – Németország szállította a megoldásokat (jókat és rosszakat). Londonnak is elsősorban Berlinnel kell megküzdenie a Brexit-tárgyalások során – mutat rá Paul Lever, Nagy-Britannia korábbi német nagykövete, Berlin Rules – Europe and the German Way (Berlin uralkodik – Európa és a német irány) című könyvében.
A német aranykor
Berlin hatalma azért is speciális, mert az nem katonai, hanem gazdasági erőn alapszik. Az EU első 40 évében a francia és a német gazdaság nagyon hasonló erőt képviselt. Nyugat- és Kelet-Németország 1990-es egyesülése azonban megváltoztatta az erőviszonyokat. Németországnak 20 millióval megnőtt a lakossága, és egyharmaddal nagyobb lett a területe.
2017. 11.17. (XXI/46)
