Vannak anyák, akik vagy személyes preferenciák, praktikus megfontolások vagy bizonyos egészségügyi állapotok miatt nem tudnak szoptatni. Nekik sem kell, hogy bűntudatuk legyen, vagy túlságosan aggódjanak a gyermekük jövője vagy egészsége miatt. A mai modern tápszerek egyfelől az eddigi időtálló felfedezésekre éppúgy építenek, mint a legmodernebb kutatási eredményekre. Bár a tápszerrel táplált gyermekek nem kapják meg azokat a fertőzésekkel harcba szálló antitesteket, amelyek az anyatejjel érkeznek, azért ők sem „fegyvertelenek”: már az anyaméhben töltött idő alatt is gazdagodott az immunrendszerük néhány típussal.
Bár sok anyuka már a gyermek egyéves kora előtt kombinálja a szoptatást a tápszeres etetéssel, előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor kifejezetten az utóbbi megoldás javasolt. Ilyen lehet például, ha valakinek nincs elég teje a szülés után, a baba nem szopik elég hatékonyan, vagy ha valaki olyan gyógyszereket szed, amelyek az anyatejjel átkerülhetnek a csecsemő szervezetébe. Ilyenek például a cimetidin-, ciklofoszfamid-, lítium-, metotrexát-, metronizadol-, ciklosporin-, bromokriptin-tartalmú készítmények. Ezenkívül számos olyan gyógyszer létezik, amelyre nézve még nem is végeztek elegendő kutatást, így nem tudni, hogy milyen hatást fejtenének ki egy baba szervezetében, ezért jobb óvatosan kezelni őket.
Sok anyuka dönt úgy, hogy szülés után hamarabb visszatér dolgozni, számukra is a tápszeres táplálás tűnik gyakorlatias megoldásnak. A tápszeres babákat egyébként ritkábban kell etetni, mint az anyatejjel tápláltakat, mivel az anyatej gyorsabban halad át az emésztőrendszeren.
2017. 11.17. (XXI/46)
