házak aljában álló üzletek kirakatában elmegy a fény, egy perccel később bekapcsolnak a tartalék izzók. A pártszékház előtt egy idősebb férfi ver egy szamarat. Az állat remeg, majd nagy nehezen tovább húzza a kordét. Be tudunk hajtani az iránytaxival. Külön művelet a kiszállás, mivel hatan ültünk benne. „Isten hozta Gázában” – mondja a sofőr fizetés után, majd rátapos a gázra.
A pártszékház inkább egy kocsiszerelő műhelyre hasonlít. Egy fiatal férfi eltolja az ajtót, miután kopogtatunk. Egy lépcsőn a felső szintre invitál minket. Alul egy nagy aula van, ahol az ideológiai képzéseket és a csoportos foglalkozásokat tartják. Nőknek is, ahogyan később megtudjuk. Igaz, nő nem tagja a párt fegyveres szárnyának, de a süteményből, amelyet a kommunista harcosoknak sütnek, ehetünk. Fügés.
A felső szinten a falat a párt plakátjai díszítik a vörös csillaggal. Néhány „mártír” (izraeli szemszögből: halott terrorista) képe is helyet kap. A Demokratikus Népfront Palesztina Felszabadításáért kifejezetten büszke arra, hogy fegyveresen is részt vesz az Izrael ellen vívott háborúban. Ennek eredményét hirdetik a férfiak falra ragasztott képei.
2017. 12.22. (XXI/51-52)
