Az egyiptomi hadsereg „Sivatagi Sas” hadműveletének keretében Kairóból a Sínai-félszigetre utaztam 2012-ben. El-Arísban találkoztam az egyik legnagyobb beduin törzs, a Szavarka helyi vezetőivel. Egy betonépület alagsorában ittam a teát a sejk azerikkel (a törzs helyi vezetőjével). Az alagsort homokkal töltötték fel, kanapékon ültek az öregek. Háború volt – éppen az MFO-megfigyelők táborát támadták meg ismeretlenek. Az öregek hosszasan panaszkodtak nekem az igazságtalan, tárgyalás nélküli bebörtönzésekre – bevett egyiptomi gyakorlat, hogy a rendőrség random módon csukott le beduinokat egy-egy atrocitásért, akiket tárgyalás nélkül tartottak akár éveken keresztül is börtönben.
A szélsőséges iszlamisták kérdése is előkerült: sok beduint a börtönökben radikalizáltak, ami szintén nem tetszett a törzs vezetőinek. Persze hogy nem: egy takfírista (erről lásd keretes írásunkat) beduin szinte minden esetben elhagyja a törzsét és annak szokásait. Nem lesz beduin többé. Már akkoriban komoly probléma volt a szélsőséges iszlamista elemek toborzása és garázdálkodása a félszigeten. A hadsereg érdemben nem tudott mit kezdeni velük: lecsaptak, majd átmenekültek a Gázai övezetbe, ahová nem tudták követni őket. A Muzulmán Testvériségből delegált akkori elnök, Mohamed Murszi pedig egészen elnéző volt az iszlamistákkal és persze a Sínaira érkező bevándorló szélsőségesekkel szemben.
Nem véletlenül volt az első dolga Abdel Fattah al-Szíszinek, miután átvette a hatalmat, hogy megegyezzen Izraellel, és sosem látott létszámmal vezesse le a hadsereget a határhoz rendet csinálni. A hatalomra kerülése óta eltelt négy év, rend azonban továbbra sincs a Sínai-félszigeten, mint ahogyan ezt a mostani merénylet is bizonyítja. Néhány hónappal ezelőtt kopt keresztényeket mészároltak le fegyveres milíciák, most a szúfikat. A helyzetet nagyban nehezíti a kölcsönös bizalmatlanság a hadsereg és a határ menti törzsek között, de együttműködés azért van. Az egyiptomi Maszr Ál Júm című lap például bő egy éve arról számolt be, hogy a helyi törzsek vezetői elhatárolódnak a szélsőséges iszlamistáktól, és segítenek az egyiptomi hadseregnek. Persze, hogy mindez hogyan és miben nyilvánult meg, kérdéses. Afelől azonban ne legyen kétsége az olvasónak, hogy a mostani merénylet a beduinokat célozta meg, és valószínűleg a hadsereggel való együttműködés miatti bosszúról van szó – más kérdés, hogy a takfírista terrorszervezeteknek (lásd keretes írásunkat a 40. oldalon) egyébként simán belefér muszlimokat is ölni, ha azok nem osztják az ideológiájukat.
2017. 12.01. (XXI/48)
