Talán enyhíthet az ítéleten, hogy ugyanakkor arról is beszélt, írt a szerző (és továbbra is így fog tenni), hogy a lengyelek között található a legtöbb olyan ember, aki a holokauszt során zsidókat mentett. Mert ez is tény. A lengyel állam hozott egy olyan törvényt, amely egyfelől jogos, másfelől zavaros. Hasonló a nemzetközi közvélemény reagálása is.
A törvény maga háttérbe is került a mára már általánossá vált vitában. Pedig az egyik része teljesen jogos igényt fogalmazott meg a lengyelek részéről. Ez pedig az, hogy elutasítják azt a téves megfogalmazást, hogy „a lengyel haláltáborok” voltak a holokauszt helyszínei. Ezt a megfogalmazást az elmúlt 73 évben számtalanszor lehetett hallani közéleti szereplők, újságírók és tanárok, sőt történészek szájából is. Nyilvánvalóan a lengyelekre ez rendkívül sértően hatott, hiszen abban az időben a lengyel nép semmiféle önállósággal nem rendelkezett.