A szépség nem mindenkit indít csupán gyönyörködésre: a legelőkön takarítják a kaszálókat, szedik a gyomnövényeket, hiszen nem mindegy, milyen lesz majd a széna. A völgy békés csendjét erőlködő traktorok hangja töri meg, istállótrágyával megrakva küszködnek a hegyek lábánál kialakított szántókra: a sovány földnek kell a trágya, hogy teremjen. A Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata jóvoltából éppen azért jövünk a völgybe, hogy vetőmagot és – krumplit, vagy ahogyan Erdély szerte hívják, pityókát hozzunk száz gyimesbükki családnak.
A HISZ sok éve, sőt évtizede segít rendszeresen a Bákó megyei csángó településen, Gyimesbükkön – ott, ahol éppen szükség adódik. Voltak már itt iskolatűz után, árvízben, amikor a völgy folyója, a Tatros elmosta a bevetett kerteket, de csendes hétköznapokban is, amikor éppen játszóteret kellett építeni. Most nem katasztrófa miatt jöttünk, hanem azért, mert vetőmagra van szükség. Deáky András, az örökifjú nyugalmazott iskolaigazgató, a település „nagy csángója” gondolt egyet, és írt a HISZ-nek, mert közel száz családnak kellene vetőmag és pityóka. A kertek itt, Gyimesben óriásiak, a völgy közepén lévő házsoroktól felkúsznak egészen a hegyek lábáig, onnan pedig jön a legelő, és azon túl a meredek kaszálók. 
„Nincs egy talpalatnyi hely sem, amit ne hasznosítana a csángó” – mondja az egyik helybéli, Ferenc bácsi, aki köszöni az adományt, különösen a pityókának örvend: ideje volt lecserélni a tavalyi fajtát, mert már nagyon silány minőséget termett. Amíg a kamrába cipeljük a krumplis zsákot, az idős ember a kert felé mutat: éppen jókor jöttünk, minden elő van készítve, csak rakni kell a magokat a földbe. „Mifelénk egy hónappal késik mindig az idő, csak május elején kerül a földbe pityóka, mert a völgyben hidegebb van, mint máshol” – mondja Ferenc bácsi.
2018. 04.27. (XXII/17)
