Egy brit futurológus szerint inkább lassuljunk le, és ha elég bátrak vagyunk, akár dobjuk is el végleg az okostelefont. Ami valóban fontos, az úgyis eljut hozzánk. Richard Watson futurológus semmilyen formában nem tart lépést az egyre szélesebb digitális kínálattal, nincs se Twitter-fiókja, de még a Facebookon sincs fent. A sikeres szerző folyamatosan kutatja, hogy a digitális infóözön milyen hatással van a lelkünkre, sőt, milyen testi elváltozásokat okoz már az X generáció tagjainál is. Azoknál, akik az Y és a Z generációkkal ellentétben még emlékeznek arra az időszakra is, amikor csak vezetékes telefon létezett, ráadásul az sem volt mindenkinek, és az emberek közötti interakcióknak személyesen kellett lezajlaniuk, mert más felület nem nagyon létezett – leszámítva talán a kézzel írt és postán küldött leveleket.
A Z generáció és a zöldborsó
A Future Minds: How the Digital Age Is Changing Our Minds, Why This Matters and What We Can Do About It (A jövő elméi: Hogyan változtatja meg a digitális kor az elménket, ez miért fontos és mit tehetünk ellene) című könyvében Watson alaposan megvizsgálja, hogy a múlt század végéhez képest hogyan változott meg az emberek gondolkodása, és igyekszik használati útmutatót adni az Y, de főként a Z generációhoz, akik egyértelműen máshogy gondolkodnak, mint az idősebbek. Ez a munkahelyi viszonyokban, az iskolai teljesítményben és a tanulási módszerekben is egyértelműen megmutatkozik. Watson a jól ismert tinédzser (tizenéves) szó helyett a screenager – azaz szabad fordításban „képernyőkori” – kifejezést vezeti be, ami egyértelműen leírja a legalapvetőbb különbséget a generációk között: míg az X generáció tagjai még nem a virtuális térben élik meg mindennapjaikat, hanem eszközként használják a digitális felületeket, addig a későbbi generációk az egész életüket a virtuális térben töltik – itt kommunikálnak a társaikkal, innen szerzik az információt, online vásárolnak és a többi.
2018. 04.06. (XXII/14)
