A hazánkba is meghívott homoszexuális „botrány-konzervatív” Milo Yiannopoulos óta tudjuk, hogy egyre népszerűbb az alternatív médiumokban a konzervatív értékrend, és olyanok is képviselik, akiknek első ránézésre a másik oldal harcos képviselőinek kellene lenniük. Egyre többször fordul azonban elő, hogy a „normális” értékek mentén eredetileg „balos” irányultságú személyek a jobboldalt kezdik el képviselni, ráadásul gyakran azért, mert a főáramú média jelentős része olyan vehemenciával sulykolja a balos ideológiát, hogy azt már az ő gyomruk sem mindig „veszi be.”
Megsemmisítő kritika
Mindannyian nap mint nap szembesülünk azzal, ahogy az egyre inkább véleményvezérelt médiatérben mindenki a saját igazáról akar bennünket meggyőzni. Ezzel nincs is semmi gond, egészen addig, amíg egyik vagy másik oldal a másként gondolkozóknak nem a véleményét, hanem a személyét igyekszik megsemmisítő kritikával illetni, elvitatva tőlük azt a jogot is, hogy gondolataikat megosszák. Márpedig a nyugati világ vezető baloldali-liberális médiumai – mint ahogy egyes hazai követőik is – gyakran ezt a taktikát választják. Az internetes felületek, a YouTube, a Twitter és alternatív médiaforrások ugyanakkor nem csak az álhírek terepei, hanem segítségükkel egyre több olyan hang kap teret, amely ellene megy a főáramú médiának. Vannak, akik ezt a kesztyűt szándékosan vették fel, és folytatják a kulturális szájkaratét, például Ben Shapiro jobboldali publicista Amerikában, és vannak, akiket pont a média kényszerített bele abba, hogy az alternatív felületeken védekezzenek. Ilyen helyzetbe került Jordan Peterson kanadai pszichológiaprofesszor is, aki azután találta magát a médiatámadások kereszttüzében, hogy 2016-ban nyíltan ellene fordult az általa „szociális igazság harcosainak és szélsőbalos radikális politikai aktivistáknak” nevezett csoportnak. Egy videósorozatot tett fel saját YouTube-csatornájára a politikai korrektségről, és többek között arról is beszél ezeken a felvételeken, hogy miért probléma, ha az embert nyilvános szerepléseken arra kényszerítik, hogy úgynevezett „gendersemleges” személyes névmásokat használjon; hogy mi is az identitás-politika, és hogy miért fontos mindenek felett megőrizni a szólásszabadságot.
2018. 04.27. (XXII/17)
