Sorozatunk korábbi részeiben bemutattuk, miként hirdetett háborút a fegyverként használt romboló kritikával Karl Marx a zsidó–keresztény civilizáció alapintézményei ellen. Marx szerint „a vallás kritikája minden kritika előfeltétele”. Ezért elsősorban azokat az intézményeket akarta lerombolni – „mindenestől eltörölni” – amelyekről azt gondolta, hogy a zsidó–keresztény civilizáció alappillérei. „Annyi rést kell ütni a keresztény állam gépezetébe, amennyit csak lehet” – írta egy francia követőjének. Marx meg akarta semmisíteni a magántulajdont, a családot, az emberi egyéniséget, az örök igazságokat, a nemzeteket, a múltat, a vallást és végső soron magát a zsidóságot is. Utóbbival kapcsolatban korábban már idéztük több – nemcsak mai szemmel, hanem saját korában is párját ritkító rasszista, gyűlölködően antiszemita – kirohanását, de Marx ennél tovább is ment.
„Az ateista állam a demokratikus”
Azt kritikusai is elismerik a német filozófusról, hogy sohasem állt meg az elméleti fejtegetéseknél, hanem írásaival olyan átfogó rendszert állított fel, amivel cselekvésre igyekezett mozgósítani. Mint írta, „az elmélet anyagi hatalommá válik, ahogy megragadja a tömegeket”. Ebből a szempontból érdemes közelebbről megnézni, milyen jövőt szánt a vallásoknak, ezen belül is konkrétan a zsidó és a keresztény vallásnak. Ahogyan az 1842-ben írt, A zsidókérdéshez című művében Marx a kérdést a zsidó és a keresztény vallás konfliktusával kapcsolatban megfogalmazza: „Hogyan teszünk egy vallási ellentétet lehetetlenné?”
2018. 04.06. (XXII/14)
