Mint minden hazatelepülőnek, úgy Surányi Péter Balázsnak is számtalanszor nekiszegezték itthon a kérdést: „Miért jöttél haza?”, mire Péter úgy döntött, hogy könyvben írja meg visszatérésének történetét. Őt nem a gazdasági válság és nem is politikai okok késztették az ország elhagyására – viszonylagos békeidőszakban, 2001-ben ment ki Kanadába világot látni, szerencsét próbálni.
„Nem volt mit vesztenem, egyszerűen nem akartam egy poros kisvárosban megöregedni. Tiszaújvárosban nőttem fel, a betondzsungelben, és nem láttam magam előtt perspektívát” – mondja a 43 éves férfi, aki Miskolcon szerzett informatikus-mérnöki diplomát. Most megjelent könyvében szórakoztatóan ecseteli kivándorlása előzményeit, a ’80-as évek retro hangulatát, a földrajzórákon való álmodozásokat az atlasz fölött, majd a vidéki punkzenekarban eltöltött időszakot, a kilencvenes éveket, amikor minden kapható lett nálunk is, csak a pénz hiányzott hozzá.
Bár határozottan állítja, hogy nem politikai okok motiválták a kivándorlásban, könyvének nem mellékes epizódja a sorozás emléke 2000-ből, mindössze egy évvel a távozása előtt. Elkerülendő az akkor még kötelező sorkatonai szolgálatot, Péter annak bevett rendje és módja szerint kikötött a katonai pszichiáternél. „Az elmeorvos a vizsgálat közben a titkosszolgálati aktámat böngészte, amely egy 1992-es punkzenekari balhémat tartalmazta – tehát tíz évvel a rendszerváltás után a módszerek ugyanazok voltak” – jegyzi meg Péter.
2018. 06.01. (XXII/22)
