Közismert filmes fogás, amikor a vásznon ott ketyeg valahol egy időzített bomba. Ilyenkor a főhősökért izgul a néző, mert tudja, hogy ha kifutnak az időből, bekövetkezik a katasztrófa. A 2017 októberében bemutatott német rendezésű Babylon Berlin hátterében egy történelmi bomba készül arra, hogy felrobbanjon: a nácik felemelkedése, és vele minden nyomorúságunk, a több tízmillió halott, az európai zsidóság szisztematikus megsemmisítési kísérlete, a romba dőlt országok, a kommunizmus falai közé került kelet-európai polgárok sorsa.
A Babylon Berlin hátborzongató hatása abban rejlik, hogy nagy vonalakban felvázolja, milyen volt a nácik uralkodása előtti Weimari Köztársaság élete. Ahogy az egyik rendező, Henk Handloegten elmondta, azért készítették el a sorozatot, hogy bemutassák: a nácik nem egyik pillanatról a másikra hullottak le az égből, hanem az emberek a német birodalomban végbement változásokra reagálva váltak nácikká. A sorozat címe már el is mondja az általános közállapotokat, az Adolf Hitler pusztító mozgalmához vezető utat: a hatalmas birodalom fővárosa Babilonná, a dekadencia és a zűrzavar helyévé vált – és ezt a sorozat sok jelenetben kifejezetten naturalisztikusan ábrázolja is.
A közel 40 millió dollárt felemésztő, az eddigi legdrágább nem angol nyelvű sorozatból eddig az első két évad, 16 rész készült el. A sorozat alkotói a hitelesség érdekében gyakorlatilag újra megteremtették az 1920-as évek Berlinjét: nemcsak a jelmezek és díszletek szintjén, hanem még a legapróbb újság, cigaretta, patika is szinte soha nem látott történelmi autentikusságot sugároz, amitől még dermesztőbb a történet.
2018. 06.01. (XXII/22)
