„Koraszülöttként, 1991-ben jöttem a világra, és az inkubátorban töltött idő alatt váltak le a retináim, tehát születésem óta vak vagyok. Több műtétet kellett rajtam végrehajtani, hogy stabilizálják azt, amennyit úgymond látok: a bal szememmel csak nappali fényt érzékelek, a jobb szememmel pedig egyszázad százalékot látok. Ez ahhoz elég, hogy ne fussak neki semminek, valamint ahhoz, hogy nagyítóval el tudjam olvasni a nyomtatott betűket. De ettől hamar megfájdul a szemem, ezért inkább hallgatni szeretem a könyveket” – mondja dr. Aranyosi Gergő, a miskolci városháza jogi ügyintézője.
Gergő egyike volt annak a hét hallgatónak, akik 2016-ban kitüntetéssel (summa cum laude) végeztek a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Amióta az eszét tudja, jogász akart lenni, méghozzá egyéni sugallatra, nem pedig családi indíttatásból, hiszen édesapja mentős, édesanyja gyógyszertári asszisztens, öccse pedig felszolgálóként dolgozik.
Mint mondja, nagyon hálás a szüleinek azért, hogy soha nem korlátozták őt a célkitűzéseiben, hanem mindig biztatást, támogatást kapott tőlük, és ugyanúgy kezelték, mint a testvérét – szerinte enélkül nem jutott volna el a diplomáig. „Ez szerintem különösen fontos, hogy a sérült emberekhez hogyan viszonyul a családjuk, milyen mentalitást, mintát kapnak otthonról” – hangsúlyozza a fiatalember. Ez persze azon is múlik, hogy maguk a szülők mennyire képesek feldolgozni a gyermekük hendikepjét – ha jól, akkor a gyerek is sokkal könnyebben megbirkózik vele lelkileg, amire Gergő esete is kiváló példa.
2018. 08.03. (XXII/31)
