Ábrahám Adolf Bukarestben született 1922. december 20-án, ahová szülei abban a reményben költöztek, hogy majd segítséget kapnak az anyagi boldoguláshoz az apa testvérétől, akinek kóser étterme volt a román fővárosban. Számításukban csalódtak, és visszaköltöztek az erdélyi Désre, ahol a lakosság negyede izraelita volt. Kiterjedt rokonságuk többsége még a háború előtt elhagyta Romániát, és az Egyesült Államokba költözött. Adolf tizenöt közeli rokonából tizenhárman így is a holokauszt áldozatai lettek. A család szegénynek számított, ugyanakkor az életükben jelentős szerepet játszott a zsidó vallás gyakorlása. Ők maguk az ortodoxiához tartoztak, annak modernebb irányzatához. Adolf tinédzseréveinek közepéig fontosnak tartotta a vallást, de akkor politikai öntudatra kezdett ébredni, és közeledett a cionista mozgalomhoz, ugyanis mind a vallásos elkülönülést, mind a nemzetközi szocialista mozgalomba való beolvadást, mind az asszimilációt elutasította. Politikai nézeteinek formálódását három esemény alakította nagymértékben. Egyfelől a spanyol polgárháború, amelyben a köztársaságiakkal szimpatizált a falangével szemben. Másfelől a nácik hatalomra kerülése Németországban és egy antiszemita kormány kinevezése Romániában. Ugyanakkor a felhőtlen szórakozás sem hiányzott a fiatal Adolf életéből: udvarolt és nagyon szerette a western-filmeket. Ez utóbbi arra sarkallta, hogy tanuljon angolul.
1940 augusztusában a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély és benne Dés is visszakerült Magyarországhoz. Ez örömmel töltötte el a dési zsidókat is, akik nem sokat tudtak arról, hogy a magyar kormány közben már antiszemita törvényeket hozott, amelyeket azonnal be is vezettek a visszatért országrészekben is. Ez Ábrahámékat nagymértékben sújtotta, mert az édesapa nem rendelkezett szakmával, így a család egzisztenciálisan megrendült. A román és az azt követő magyar uralom antiszemita jellege miatt a kitűnő tanuló Adolfnak is szakmát kellett tanulni: műbútorasztalos lett. Ez a szaktudás a későbbiekben megkönnyítette a sorsát. Amikor 1941-42-ben leventeszolgálaton vett részt, akkor a parancsnokának készített bútorok okán felmentést nyert a keményebb munkák alól. A magyar uralom egyik legmegrázóbb eseménye (a holokauszton túl) a fiatalember számára az volt, amikor az antiszemitizmustól felhergelt huligánok 1942-ben édesapját lefogták, és a húsz éves Adolfot véresre verték előtte. 1943 októberében munkaszolgálatra hívták be, ahonnan bő egy évvel később több társával megszökött. Egy Novák István nevű gazdálkodó bújtatta őt hónapokon keresztül. Az 1980-as évek elején, a már Amerikában élő Adolf felkutatta a Novák családot és elintézte, hogy az akkor már halott férfi posztumusz megkapja a Világ Igaza elismerést a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől. Özvegyét meghívta az Egyesült Államokba is.
A háború végén a szovjetek hadifogságába került. Beláthatatlan idejű hadifogság várt volna rá, ha a fogolytáborban nem egy zsidó származású tiszt a parancsnoka az elhárító csoportnak. Ez a személy tájékozott volt a nácik zsidóellenes politikájával kapcsolatban, ezért úgy döntött, hogy segíteni fog a táborban lévő zsidóknak. Összehívta őket a tábor egyik kapujánál, kinyitotta nekik és elzavarta őket. Adolf is visszatért Erdélybe, ahol eldöntötte, hogy nem akar kommunista uralom alatt élni, és egy társával kalandos úton eljutott Németország amerikaiak által megszállt zónájába. Mivel hat nyelven beszélt (magyarul, románul, jiddisül, angolul, németül és franciául), az amerikai katonai kormányzat vette alkalmazásba. Az immár önálló jövedelemmel is rendelkező fiatalember mindent megtett annak érdekében, hogy sikerüljön bevándorolnia az Amerikai Egyesült Államokba. Egy német egyetemre is beiratkozott, ahol politológiát kezdett tanulni. Így mint egyetemi hallgató könnyebben pályázhatott vízumra, mintha csupán a román vagy a magyar állampolgárságával kísérelte volna meg. 1948-ban sikerült megérkeznie a vágyott országba. A City University of New York (CUNY) hallgatója lett. Itt is diplomázott, majd itt szerezte meg PhD fokozatát is. 1956-tól nyugdíjba vonulásáig, 1992-ig az egyetemen tanított politológiát. Érdekes módon az egyetemi kurzusai között sosem szerepelt holokauszttal kapcsolatos előadás, szeminárium.
2018. 11.30.(XXII /48)
